Régen posztoltam, ennek pedig az volt az egyedüli oka, hogy a nyarat részben a Goubán töltöttem, amikor pedig nem a vasárnapi vásárra készültem, akkor motoroztam. Lassan kezdhetem irigyelni magam emiatt, ugyanis beköszöntött a dolgos ősz, az elmúlt hetek időjárása pedig egyáltalán nem volt motorosbarát. A dolgos ősz egyáltalán nem túlzás, hiszen hamarosan egy naaagy vásárban pakolok ki, közben pedig néhány egyedi megrendelést is teljesítenem kell. :-)

Igyekszem időről-időre megújítani a kínálatot, és korábban már kísérleteztem a rézzel, de most újult erőre kapott a dolog. Egyrészt azért van ez így, mert végre minden körülmény adott a keményforrasztáshoz, másrészt pedig jött néhány ötlet, amit a meglévő szerszámaimmal is meg tudok valósítani. Egyébként félelmetes, de ahogy belekezdtem, és megszülettek az első darabok, máris jöttek az újabb gondolatok, amelyekből majd a későbbi variációk születnek. Most nem győzök vázlatokat készíteni, nehogy elfelejtsek akár egyet is.

A rézzel egyébként nem könnyű dolgozni, mert ahhoz, hogy még éppen kellemes tömegű legyen az ékszer és a megmunkálás során ne fogyjon el az anyag, megfelelő vastagságú lemezt kell választani, amivel viszont nem egyszerű dolgozni. Persze, vannak trükkök, amivel megkönnyíthetem saját munkámat, ezek viszont további lépések beiktatását kívánják meg. A munkafolyamat így is meglehetősen összetett, minden lépést előre végig kell gondolni, a bonyolultabb daraboknál pedig akár vázolni kell a lépések sorrendjét, hogy később is emlékezzek rá, hogyan készítettem. A darabok egyesítését is meg kell tervezni, mivel nem mindegy, hogy milyen sorrendben forrasztom egymáshoz őket, és mivel viszonylag magas – és behatárolt – a hőmérséklettartomány, amelyben már rendesen tart, de még nem ég el a forraszanyag. Bár ezt a lépést szeretem a legjobban - természetesen azért, mert lehet a tűzzel játszani :-) -, mégsem ez teszi ki a munka legnagyobb részét. Sokkal több időt töltök az elő- és utómunkálatokkal, de mivel utóbbi lépéseknél ölt végleges formát az ékszer, ez a része ugyanolyan izgalmas, mint a többi. Nagyon jó érzés rácsodálkozni a végén, hogy a sima rézlemezből és a tekercsnyi huzalból végül egy szerethető, hordható, használható tárgy születik, amelyben benne vannak a gondolataim, az érzéseim, a hangulatom, az ízlésem…

Természetesen az üvegtől nem szakadok el, nem is ez a cél, viszont szerettem volna egy olyan sorozatot is, amely önmagában is megállja a helyét. Hamarosan elkészülnek az üveggel kombinált ékszerek is…

Az új sorozatot Rezesbandának neveztem el, ezen a néven egyébként korábban már létrehoztam egy polcot Meska-boltomban, ahol nemsokára a most elkészülő darabok közül is felbukkannak néhányan. Természetesen minden darabot a nyers lemezből és huzalból, saját magam alkotok, forrasztok, majd a végén lánggal színezem a fémet, csodálatos sárga, lila, kék, zöld és még számtalan színt előcsalogatva. A legutolsó lépés egy vékony, ütésálló lakkréteg felvitele, amely megóvja a színeket, és nem engedi a rezet besötétedni. A lakkozás finomítja a felületet, kellemessé téve annak tapintását. Mindegyik teljesen egyedi darab, remélem új gazdájuk ugyanúgy szereti majd őket, amennyire az én szívemhez hozzánőnek készítésük közben.