HTML

Murano Manufaktúra

A nevem Smidt Éva és gyermekkorom óta elvarázsol a forró üveg. 2005-ben alkalmam adódott belekezdeni a lámpagyöngykészítésbe, és azóta nem tudok szabadulni ettől a méltatlanul mellőzött, csodálatos anyagtól. Lehet hidegen megmunkált, kemencében olvasztott síküveg, pálcából lángban olvasztott apró gyöngy, vagy ólmozott, fóliázott színes üveg, rajongásom évek óta tart és egyre növekszik. De nem csupán az üveg érdekel, hanem minden olyan anyag, amellyel kombinálni lehet: nemes- és színesfémek, bőr... így nem csupán üvegeim elkészítési módjáról szól ez a blog, hanem a belőlük készült ékszerekről is.

Kifutón a Murano Manufaktúra

2011.02.21. 10:39 Körticsek

Amikor létrehoztam és útjára indítottam a Murano Manufaktúrát, álmodni sem mertem volna, hogy ékszereimmel egyszer divatbemutatón szerepelhetek. Ez a pillanat mégis eljött, köszönhetően három lelkes és tehetséges ruhatervezőnek, akikkel karöltve megálmodtuk a PIMFLI Munkacsoportot, amelyben mindannyian saját egyéniségünket képviselve alkothatunk és tárhatjuk a közönség elé munkáinkat. A munkacsoport alapító tagjai: Bányai Emese (Picassino Design), Dömötör Fanni, Juhász Virág (fiorella), Smidt Éva (Murano Manufaktúra).

Kedves olvasó, fogadd szeretettel ezt a meghívót a PIMFLI Munkacsoport első divatbemutatójára, amelyet 2011. február 27-én tartunk a Fogasházban (Budapest, VII. Akácfa u. 51.), este 7 órai kezdettel.

 

Szólj hozzá!

Címkék: üveg ékszer divatbemutató kifutó munkacsoport fogasház lámpagyöngy murano manufaktúra fiorella pimfli picassino

Régi üvegek - A titokzatos lámpagyöngy

2011.01.27. 11:49 Körticsek

Gyakran kérdezik tőlem, hogy miért hívják lámpagyöngynek azokat a színes üveggyöngyöket, amelyeket én is készítek. Nemrégiben elkezdett Régi üvegek sorozatom második része az üveggyöngyről szól, amelyet régen majdhogynem ugyanolyan technikával készítettek, és amelyet ugyanúgy ékszerként hordtak, mint ma.

fotó és gyöngyök: Smidt Éva

Nem is gondolnánk, de az üveggyöngykészítés technikája - a végeredmény szempontjából - igencsak közel áll az ókori és későbbi készítési módokhoz, és tulajdonképpen a sorozat előző részében tárgyalt üvegpaszta technika, amely Szíria és Irak területén, később Egyiptomban a mag köré olvasztássá fejlődött körülbelül 3500 évvel ezelőtt, valamint a később szintén Egyiptomból és a Római Birodalomból útjára indult üvegfúvás együtt tekinthető elődjének.

Az üveg összetevőinek egybeolvasztásához igen magas hőmérséklet szükséges, amelyet a gáz kommunális felhasználásáig fafűtéssel értek el. Egy nem túl nagy tégelynyi üveg felolvasztásához rengeteg fát kellett elégetni, amelynek utánpótlásáról folyamatosan gondoskodni kellett. A magasabb hőmérséklet ellenére még mindig nehezen formálható, nagy viszkozitású üvegmasszává tudták olvasztani az összetevőket, mégis lehetőség nyílt üreges edények készítésére, amelyekben aztán kis méretük miatt főleg illóolajat tartottak. A mag köré olvasztáshoz a magot lótrágyából, homokból és agyagból gyúrták, majd egy pálca végére nyomkodták, megformázva az elkészítendő üvegtárgy alakját. A tűz mellett megszárított mag felületét kézi csiszolással finomították, és ha szükséges volt, a formáján is alakítottak. Az így előkészített formát az olvasztott üvegbe merítették, majd eltérő színű üvegből spirált húztak rá, amelyet azután valamilyen hegyes tárggyal hullámosra alakítottak.

Lámpagyöngyöt a maihoz hasonló formában velencei üvegművesek készítettek először a XIII. században, bár akkor még olajlámpást használtak az olvasztáshoz, amelynek lángjába egy csövön át saját tüdejükkel fújták a hőmérséklet emeléséhez szükséges oxigént. Manapság ezt kétgázos rendszerben, propán és oxigén használatával oldják meg, amelyet az olvasztáshoz használt gázégő, a lámpa kever össze. Innen ered a lámpagyöngy megnevezés.

Többféle technikával készítek ékszert, amelyek magáról az üveg megolvasztásáról szólnak. Az egyik a manapság már igen elterjedt fusing, vagyis fúziós technika, amelynek során kemencében olvasztom össze a hidegen kivágott üvegdarabokat, a másik pedig az itthon még mindig nem igazán elterjedt lámpagyöngy technika. Utóbbi neve az angol lampbead, vagy lampwork bead elnevezésből eredő tükörfordítás eredménye, és lényegében fedi is az elkészítés módját, hiszen a vékony, 6-7 milliméteres, esetenként vastagabb üvegpálcákat gázlángban olvasztom.

Az üvegpálcát hagyományosan kézzel, üveghutában készítik, habár manapság az egyenletes minőség érdekében a legtöbb gyártónál ez a folyamat is automatizált. A pálca, más elnevezés szerint üvegnád készítéséhez a mester a kívánt színt tömör acélrúd végére meríti az olvasztótégelyből, majd előformázás és melegítés után az üveg szabad végét egy másik, üveggel bevont végű acélrúdra ragasztja, és segédjével vékony pálcává nyújtják a képlékeny anyagot.

Léteznek ennél kicsit bonyolultabb eljárások is, amelyet például a középen színes, kívülről színtelen köpennyel bevont filigrana pálcák, vagy a vetro fili és reticelli üvegek hutai elkészítéséhez használt csavart mintás pálcák elkészítésekor alkalmaznak. A filigrana pálcához elsőként a színes maghoz kell meríteni az olvadt üvegből, majd formázás és egy kis hűtés után a színtelen köpenyt kell rámeríteni a színes magra, ezt követően pedig jöhet a nyújtás. A csavartmintás üveghez korábban húzott és méretre darabolt pálcákat vesznek fel a frissen merített üvegre, majd ezt formázzák, és rámerítenek egy, vagy akár több réteg színtelen üveget. Nyújtáskor az üveget egyszerre nyújtják és forgatják, így kerül bele a csavart minta.

Üveget olvasztani fantasztikus érzés. Lenyűgöz, ahogy a kezemben tartott üvegpálca vége egyik pillanatról a másikra mozogni, élni kezd a lángban. Olyan, mintha üveggel festenék, ám a színek nem csupán a kész darab felületén jelennek meg. Éppen ebben, vagyis a színekben rejlik a technika egyik nehézsége, hiszen az alkalmazandó színharmóniákon túl a megolvasztott üveg hőmérsékletétől függően vörösen-sárgán izzik, így miközben dolgozom vele, nem látszik a valódi színe és gyakran csak az előzőleg felvitt részletek körvonalából látom, hogy hová is kell olvasztanom az újabb színt. A darabok megformázásához különböző réz és grafit szerszámokat használok, de lényegében bármilyen eszköz bevetése megengedett, természetesen a biztonság és az ésszerűség határain belül. A lámpagyöngy készítése nagyon spontán folyamat. Annak ellenére, hogy legtöbbször megjelenik egy színkombináció, vagy forma lelki szemeim előtt, sokszor improvizálok, így gyakran előfordul, hogy a lámpa begyújtásakor még csak a leendő darabok színéről van némi fogalmam. Máskor egészen határozott terveim vannak, és bár ez a nehezebb feladat, mégis mindenkor élvezem azt a spontaneitást, figyelmet, koncentrációt, majd a hűtés közbeni várakozást, amelyet a technika nyújt immár hat éve.

 

2 komment

Címkék: sorozat mag ékszer római üveggyöngy formázás manufaktúra murano lámpagyöngy üvegfúvás huta gázlámpa régi üvegek üvegpálca üvegnád

Játék a Facebookon

2011.01.02. 21:28 Körticsek

Remélem mindannyian kihevertétek már a karácsonyi és szilveszteri kalandokat... Hogy még jobban induljon 2011, egy Facebook-játékkal szeretnék kedveskedni minden hűséges és újdonsült olvasómnak.

Amint 333 rajongója lesz a Murano Manufaktúra Facebook-oldalnak, máris indítom a játékot, amelyben egy - egyelőre - meglepetés ékszerért lehet majd játszani. Hívd meg barátaidat, ismerőseidet, kísérjétek együtt figyelemmel a játékot, mert hamarosan belekukkanthattok a dobozba...

Szólj hozzá!

Címkék: játék facebook ajándék üveg ékszer nyeremény sorsolás manufaktúra murano lájk murano manufaktúra

Megnyitottunk! - Karácsonyi Gouba a Felvonulási téren

2010.12.12. 22:24 Körticsek

Megnyitottunk, és teljes pompájában ragyog standunk a Karácsonyi Goubán, a Mikulásgyár mellett, a Felvonulási téren. Gyertek, és nézzetek meg bennünket, a Murano Manufaktúra kézműves üvegékszereit, és Fiorella gyönyörű, kézzel festett ruháit, táskáit.

Karácsonyi Gouba december 9. és 23. között a Felvonulási téren, sok-sok programmal, ingyenes koripályával, forralt borral, és természetesen goubás kézművesekkel.

Szólj hozzá!

Címkék: vásár karácsony üveg ékszer manufaktúra murano felvonulási tér gouba fiorella

Régi üvegek – Az üvegpaszta

2010.10.26. 11:26 Körticsek

Ezzel a bejegyzéssel egy új sorozatot indítok útjára, amelynek egyes részeiben olyan üvegekkel foglalkozom majd, amelyekhez valamilyen technika, és sok-sok érdekesség kapcsolódik.

Idén végre teljesült régi álmom, és kétszer két félév kitartó tanulás után üvegműves lettem. Ennek számomra az üvegfúvás miatt van ekkora jelentősége, bár amikor elkezdtem az üvegfestő (ez nem egészen az az üvegfestés, amikor színes festékkel díszítő mintákat rajzolunk az üvegre), ólmozott üveg-készítő, valamint a fusing két féléves tanfolyamokat (ó, igen, egyszerre a kettőt, hogy ne unatkozzak…), még nem sejtettem, hogy a folytatás az üvegműves emelt szintű kurzus lesz. Ez újabb két félévet jelentett, és számtalan újdonságot, új technikákat és persze rengeteg új ismeretet. Amikor megtudtam, hogy a mintázás, a rajz, a színtan, a művészet- és üvegtörténet mellett üvegfúvást, formakészítést is tanulunk majd, ráadásul nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is, egy percig sem haboztam, hogy belevágjak-e. Ekkor ismertem meg - többek között - a pâte de verre technikát. A kifejezés jelentése üvegpaszta, és ez a legősibb üvegkészítési módszer, bár nyilván akkor még nem így hívták, és - a castinghoz hasonlóan - jellegzetessége, hogy az üveget nem önállóan égetjük, hanem hagyományosan valamilyen formába tapasztva.

 Forrás: Ancient Touch

Régóta vitatkoznak arról, hogy Mezopotámiából, Egyiptomból vagy Szíriából származnak az legkorábbi üvegemlékek, az elmúlt évtizedekben egyre inkább utóbbit tekintik az ókori üveg születési helyének, bár Egyiptomban is készültek ugyanilyen technikával gyöngyök. Szintén Egyiptomban került elő az első írásos üvegemlék, egy asszír agyagtábla az üveg elkészítési receptjét vésték. Az első üvegek gyöngyök, apró amulettek voltak, díszítő célzattal készültek időszámításunk előtti ötödik évezredtől, ékszerként viselték őket, értékük az arannyal volt egyenlő. Később sokáig ilyen értékesnek számítottak a gyöngyök és a kisebb tárgyak is, mégpedig azért, mert előállításuk igen bonyolult és költséges volt, nem csupán a magas hőmérséklet előállításához szükséges rengeteg fa, hanem az üveg színezéséhez használt anyagok miatt is.

Római üvegek innen

A sírokból mozaikos, a technika kezdetlegességéhez képest igen bonyolult módszerrel előállított gyöngyök is előkerültek. Ezek az üvegek még nem fúvott üvegek voltak, később mag köré olvasztással már készültek üreges tárgyak, az üvegfúvást pedig a Római birodalom üvegkészítői fejlesztették tökélyre.

A jó marketing és az üzleti kapcsolatok rendkívül sokat számítanak, hiszen a mozaikos gyöngy, muranói elnevezés szerint a Millefiori a középkori Velence és az ott vezető kereskedelmi útvonalaknak köszönhetően lett világhírű, na meg persze a Konstantinápolyból bevándorolt üvegfúvóknak köszönhetően, akik a muranói üveg elévülhetetlen érdemeit vívták ki. Ehhez a szakmai tudáson felül a városállam kérlelhetetlenül szigorú törvényei kellettek. Számtalan szökött üvegfúvó fizetett életével a velencei üveg hírnevéért, most is utánozhatatlan színeiért, a sokáig megmunkálható, úgynevezett hosszú üveg összetételének titokban tartásáért, és a belőle készített tárgyak jellegzetes formájáért.

A gyöngyök apró, zúzott üvegdarabkákból, valamilyen kötőanyag - rendszerint víz - segítségével ideiglenesen összetapasztott pasztából készültek, amelyeket aztán átlyukasztva nyílt tűzben, agyagformában kiégettek. A nyílt tüzet leszámítva ez a technika lényegében a pâte de verre, hiszen ma is így masszásítjuk az üveget, majd zárt, elektromos kemencében égetjük. Előbb a zúzás, majd jöhet a kötőanyag, amely alapvetően víz, bonyolultabb formáknál speciális ragasztó, majd a tapasztás. Ezzel a módszerrel egyébként rendkívül bonyolult, akár szabadkézzel formázott, öntött minta, vagy lenyomat alapján is készíthetőek tárgyak, amelyek megkapó titokzatosságukkal biztosan elvarázsolják az üveg szépségére fogékony szemlélődőt. Bár a vizes üvegzúzalékot masszának nevezik, nem valamiféle sima szerkezetű pépre kell gondolni, az így előkészített nyersanyag sokkal inkább hasonlít a jégkására.

Penny Fuller

A masszásított üveg égetés után többféle formában kerülhet ki a kemencéből, attól függően, hogy milyen hőmérsékleten, mennyi ideig égettük, és hogy milyen vastagságban tapasztottuk az anyagot a formába. Ha csak kevés anyagot adunk a formának, akkor csipkeszerűen áttetsző, a zúzott üveg szemcsézettségére emlékeztető anyagú tárgy születik. Könnyed, légies, fantasztikusan szép és sérülékeny darabok ezek, puszta létükkel díszítenek még a legegyszerűbb formák is.

Studio Terrence

Kicsivel több üveggel még mindig porózus szerkezetet kapunk. Ugyanez a tárgy tovább, vagy magasabb hőfokon égetve pedig teljesen más arcát mutatja. Mivel a mai pâte de verre zúzott darabkái közé rengeteg levegő szorul az égetés során, a kész üveg opálosan „áttetsző”, és a készítő kívánságától, valamint a formakészítéshez használt keverék összetételétől, és az utómunkálatoktól függően matt, fényes, vagy esetleg viaszosan csillogó felületű. Ez az az üveg, amely átvilágítva sejtet, de határozottan nem mutat meg mindent, ám a térben elfoglalt helye, formája sokkal jelentőségteljesebb, mint az, hogy esetleg átlátszó, vagyis transzparens üvegből készült.

Cyntia Morgan

Ilyen könnyű tehát eljutni az ókori üvegektől a modern üvegekig, éppen ezért igyekszem ezt az évszázadok alatt felhalmozódott rengeteg tudást technikai szempontból egyetlen egységként kezelni, amely történelmi korszakok által nem tagolt tapasztalatokra alapulva alkotja - ha szabad így fogalmazni - a kollektív üveges tudatot. A korszakoknak az üveg stílusa szempontjából van jelentősége, hiszen bármilyen meglepő, ókori technológiával most is készülnek üveggyöngyök, ezek azonban az adott nép kultúrális és művészeti hagyományaival, tudásával kiegészülve nyernek értelmet. Üvegpasztából, vagy magra olvasztott üvegek - erről majd egy későbbi posztban - most is születnek, ahogy most is csiszoljuk, véssük a kész darabokat, bár a technológiai fejlődés számos új megmunkálási módszert hozott magával, amelyek az alkotók számára még nagyobb mozgásteret biztosítanak a művészi szabadság terén.

Forrás: Corpus Gallery

Kiállítás

A Desidea Studióban 2010. december 8-ig Trefractio címmel látható László Kyra, James Carcass és Hegyvári Bernadett fusing, casting és pâte de verre technikával készült alkotásokból álló kiállítása.
A Desidea Studio címe: 1061 Budapest, Paulay Ede u. 25-27.

 Hegyvári Bernadett munkája

2 komment

Címkék: kiállítás antik gyöngy üveggyöngy üvegfúvás üvegpaszta pate de verre üvegolvasztás james carcass hegyvári bernadett lászló kyra

Az olcsóság ára

2010.09.24. 12:07 Körticsek

Már régóta érik bennem ez a gondolat, de a Meskán tett mai látogatásom megadta az utolsó lökést ehhez a poszthoz. Kényes a téma, viszont annál több készítőt érint, és ezt első kézből tudom, hiszen néhányukkal beszélgettem is erről, sőt különböző fórumokban is tárgyalták már. Meglehetősen sokan panaszkodnak a Meskára, amellyel lehet vitatkozni, és én személy szerint meg is teszem most az elején, csak a tisztánlátás érdekében. Nem az oldal tehet ugyanis arról, hogy az ott regisztráltak milyen üzleti érdekeket képviselnek, vagy nem képviselnek, illetve hogy milyen magatartást tanúsítanak. Lehet szabályozni, vagy túlszabályozni, de egy bizonyos ponton túl - segítség nélkül - egyszerűen követhetetlen a rengeteg új bolt, bár érdemes hozzátenni, hogy azért működik pár hasonló oldal a világban, ahol a felhasználók és az üzemeltetők együtt oldják meg a szabályok betartását. De nem ez a fő témája ennek a bejegyzésnek, és még véletlenül sem szeretném, ha bárki azt gondolná, hogy én is a Meskát okolom. Főleg azért nem, mert amiről most írok, arról ők végképp nem tehetnek.

A következők miatt szalad ki most belőlem ez a néhány, keresetlen sor. Nézegettem ugyanis a kínálatot és szembetalálkoztam néhány, mostanában az üvegesek által nagyon kedveltté vált pötty fülbevalóval. Legyen most ez a példa, de szinte bármilyen más tárgyat is említhetnék. A népszerűséghez egy szavam sem lehet, ám a megtalált konkrét ékszer ára olyan rettentően alacsony, amely felvet pár kérdést. Tovább böngészve az adott bolt kínálatát, hasonló színvonalú ékszereket találtam, ám ami a nagyobb baj, hogy hasonló volt az árszínvonal is. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy kinéztem magamnak valakit, akit - ha már manapság ez olyan nagy divat -, kritizálni és szidni lehet, nem erről van szó. Több boltban is tapasztaltam ezt a jelenséget, függetlenül attól, hogy üveget, fűzött gyöngyöt, vagy bármi mást készít.

Azt hiszem, nem árulok el nagy újdonságot azzal, ha elmondom, hogy nem vagyok végzett marketingszakember, viszont tanultam marketinget és folyamatosan tanulom. Ami viszont elsőre is látszik az ennyire alulárazott termékekkel kapcsolatban, az az átgondolatlanság, a rövidlátás, és a - mondjuk ki - ostobaság. Nem kell ugyanis diploma ahhoz, hogy az ember leüljön egy darab üres papír, na jó, az Excel elé, és elkezdjen számolni. Anyagár, alkatrészek ára, beszerzési költségek, segédanyagok költségei (gyk.: ragasztó, izoláló anyag, üvegtisztító, stb…), rezsi költségek (gépek és szerszámok fogyasztása, áram, fűtés, világítás), amortizációs költségek, szerszámok árai (az üveghez például igen drága gyémánt csiszolófejeket és lapokat kell használni, de említhetném az ecseteket, filctollakat, a ceruzákat, amivel a vázlatokat rajzolom, a papírt, amire rajzolok), munkadíj - igen, munkadíj, a ráfordított idő, energia, a megmunkálás bonyolultsága szerint.

Nem mindegy például, hogy az adott üvegdarabot kivágás és megolvasztás után még újra meg kell csiszolni, akár kétféle csiszolóval, majd utána újra visszarakni a kemencébe és újraolvasztani. Ez mind rengeteg idő, energia, pénz, és egészen biztosan kihagytam valamit a felsorolásból. Amit viszont nem lehet forintosítani, az a művészeti érték, bár ha maradunk a pötty fülbevalónál, akkor ettől - és még egy pár esetben - azt hiszem, eltekinthetünk. Bár egészen véletlenül a munkadíjnak ezt is tartalmaznia kell, hiszen míg pötty fülbevalókat reszelek, más, nagyobb eszmei értékű ékszert nem tudok előállítani.

Miután sikerült minden kézzel fogható és nehezebben megfogható tényezőt összeadni, jöhet az árrés, amely nem csupán a mocskos haszonszerzés eszköze, hanem a fenntarthatóságé is. Itt most nem a természetvédelemre gondolok, hanem arra, hogy ha valaki csupán az eddig felsorolt tényezőket összeadva próbálja kitalálni, hogy mennyiért árulja az adott ékszert, akkor egy idő után azzal szembesül majd, hogy valahogy nincs pénze anyagra, segédanyagra, sőt általában egyszerűen elfogyott a pénze. Elfogadom, hogy rengetegen csupán hobbiból készítenek ékszert, vagy, hogy általánosabban fogalmazzak, sokaknak hobbi az alkotás. Viszont ha már nem tudnak otthon mozdulni a rengeteg elkészített holmitól, valamint nem csupán a közeli, de már a távoli rokon is az összes ajándékozásra ürügyet szolgáltató ünnepre is sajátkészítésű portékát kapott, akkor felmerül az eladás gondolata. Innentől kezdve viszont már nem beszélhetünk hobbiról, még akkor sem, ha nem a haszonszerzés a fő motiváció. Itt merül fel egyébként az egyik legfontosabb tényezője az árképzésnek, és ez az adótartalom. Az általános forgalmi adóról beszélek, és mondhatjátok, hogy semmi közöm más áfájához (egyébként van, de ez már kőkemény demagógia), viszont akárhogy számolok, sok esetben vagy az áfa, vagy az árrés, vagy egyik sem fér bele a megjelölt eladási árba. Ez egyébként elég komoly következményeket von maga után, és nemcsak arra gondolok, hogy jön az APEH és egy kicsit átcsoportosítja az ember bevételét, hanem arra is, hogy a szembetűnően alacsony árakkal manőverezők saját magukkal és az összes többi kézművessel is kiszúrnak.

Magukkal akkor, amikor egyszer csak összeomlik a rendszer - bár nyilván azért nem veszik ezt észre, mert külső forrásból tolják bele a pénzt, mert hiszen nekik ez hobbi -, vagy egyszerűen csak elmúlik a fellángolás és más hobbi után néznek, maguk után hagyva a romokat... Másokkal pedig azért, mert egy pillanat alatt eladhatatlanná teszik a portékáikat. Bizonyos keretek között működik a vásárlói bizalomra épülő eladás, vagyis mondhatom, hogy ha tetszik a portékám, akkor úgyis tőlem fognak vásárolni. Vagy azt is mondhatom, hogy ha kifejezetten tőlem akarnak vásárolni, akkor nem fogok vevőt veszíteni. Ám a példánál maradva a pötty fülbevalók, valljuk be, nehezen minősíthetőek ilyen terméknek és a vevők főleg mostanában igencsak árérzékenyek. Most hallom, ahogy azt mondjátok, hogy akkor készíts olyat, ami igazán egyedi. Készítek, több ilyen termékem is van, de őszintén szólva, egyre kevesebb kedvem van már feltölteni őket a Meskára, részben ezen okokból.

Van egy harmadik vonzata egyébként a hanyag és figyelmetlen árképzésnek, ez a presztízs csökkenése, amely szerintem hatalmas probléma. Itthon sajnos alig tisztelik, és még kevésbé ismerik az üveget. Lehet kutakodni a történelemben, hogy miért van ez így, fel lehet sorolni az összes bezárt üveggyár nevét, lehet okként említeni, hogy például divat szempontjából mennyire idejétmúlt, szakmai szempontból pedig nem egy fúvott és félmély csiszolatokkal díszített, savazott ólomkristály váza. Ha most felnéztek a polcra, vagy a nagyszüleiteknél a szekrény tetejére, egészen biztosan áll ott ilyen üvegtárgy, vagy pohárkészlet, várva szomorú sorsát. Jobb esetben ez csak egy kartondobozt jelent a pincében, vagy a padláson, rosszabb esetben a kukát. Csak egészen kevesen tudják, hogy egykor ezek művészeti és használati szempontból is nagy megbecsülésnek örvendtek, és így ha a mai kor ízlésének már csak igen szűk szegmensben felelnek is meg, de vitathatatlanul az üvegtörténelem részét képezik. Régen ezeket a tárgyakat vették elő a vasárnapi ebédhez, vagy a család számára fontos ünnepeken, amikor nemcsak a lelkünk és testünk, de környezetünk, vele együtt pedig az asztal is ünneplőbe öltözött. Ezekkel a tárgyakkal szemben a vásárlók értékrendjében és kredencében ma alig állnak igazi művészeti értéket képviselő, használati tárgyak.

Szándékosan nem sorolok fel mai magyar üvegművészeket, pedig akad azért közöttük nem is egy, aki gyönyörű, ötletes, jól használható, modern vagy hagyománykövető üvegeket készít. És alig tudja eladni. Pontosan azért, mert manapság az eldobható, könnyen helyettesíthető, olcsó tucatáru a menő, ami ha összetörik, könnyen pótolható. És pontosan ezek azok a tényezők, amelyek az általános megítélés alapján értéktelenné teszik az egyedi, fúvott, vagy akár kemencében készített üvegtárgyakat, pontosan ezek a kategóriájukban olcsó, eldobható üvegek azok, amelyek befogják az emberek szemét, amelyektől nem látszódnak a valóban ünnepi asztalra, vagy akár a hétköznapi asztalra való, igazi üvegek. Emiatt nem készülhetnek igazán modern, a mai ízlésnek is megfelelő darabok. Nemcsak a formatervről, az elkészítés módjáról is beszélek. Elég közelebbről megnézni egy kézzel készített tárgyat, máris látszik a különbség. Pedig, ha tudnák, hogy a fúvott üvegek nem törnek el az első egymáshoz koccanástól, és utánozhatatlan esztétikai, használati élményt nyújtanak. De talán ez is probléma manapság, hiszen senki nem akar évekig ugyanabból a pohárból inni. Vajon miért nem?

Itt szeretném, mintegy példaként elmesélni azt a párbeszédet, amely üvegfúvó mesterem, James Carcass és köztem zajlott le pár hete, amikor elhívott segédnek. Kis poharakat készítettünk, és bár minden darab méretét még a hőkezelő kemencébe rakás előtt leellenőrizte, mégsem született két tökéletesen egyforma méretű és formájú pohár. A sokadiknál eszembe jutottak saját tapasztalataim és megemlítettem, hogy ha nem tökéletesen szimmetrikusak, vagy egyformák az üvegeim, akkor szinte eladhatatlanok. James is szembesült már a jelenséggel itthon, és szomorúan azt válaszolta, hogy Angliában pont fordítva van, ha túl egyformák mondjuk egy pohárkészlet darabjai, akkor már bizalmatlanul méregetik, hogy nem valami kínai sorozatgyártott készletet akarnak-e rájuk sózni.

Véleményem szerint pontosan ezt a jelenséget erősítik az eldobhatóságot, a helyettesíthetőséget sugalló árú portékák, amelyekből látszik, hogy a készítőjének valójában semmi köze a szakmához, nincs elhivatottsága, nincsenek tervei, céltalanul alkot, nem épít, mert nincs mire építenie, vagy nem is akar építeni akár márkanevet, akár presztízst, életutat. Nekik nem az üveg, mint szakma, mint művészet, mint használható művészet számít, hanem csak az, hogy merő önzésből létrehozzanak valamit, ami addig a pontig számít, míg fel nem töltik, eladhatóvá nem teszik. Mindegy, hogy a motiváció az, hogy olcsó legyen, és sokat eladjanak belőle, vagy egyszerűen csak tudatlanságból árazzák alul - így leminősítve egyébként saját munkájukat -, a valóban elhivatottak, az önállóan alkotó, a saját magukból, a tehetségükből, a fantáziájukból, a szakmai tudásukból, határozott céllal alkotók pedig szenvednek egy darabig, aztán ellehetetlenülnek. Pedig egy-két kivételtől eltekintve, az általam ismert, elhivatott üvegesek sem az extraprofitra hajtanak, csupán szeretnének fennmaradni, üvegesként, alkotóként, amelyhez rákényszerülnek az eladásra. 

Létezik egy nagyon szűk réteg, amely értékeli az egyediséget, a kézműves alkotásokat, ezen belül pedig van egy még szűkebb réteg, amelynek tagjai hajlandóak és meg is tudják fizetni az ilyen alkotásokat. Engem végtelenül elszomorít, hogy azok, akik szemmel láthatóan átgondolatlan áron töltenek fel egy alkotást, nem képesek felfogni - hiszen bele sem gondolnak -, hogy saját portékájukkal akaratlanul is részesei „a szakmának”, amelyért, valamint az írott és íratlan üzleti szabályok betartásáért ugyanúgy felelősséggel tartoznak, mint azok, akik érzik ezt a felelősséget és eszerint viselkednek, alkotnak.

49 komment

Címkék: vélemény alkotás művészet üveg ékszer árképzés fülbevaló manufaktúra fusing murano meska üvegfúvás

Rezesbanda

2010.09.15. 09:09 Körticsek

Régen posztoltam, ennek pedig az volt az egyedüli oka, hogy a nyarat részben a Goubán töltöttem, amikor pedig nem a vasárnapi vásárra készültem, akkor motoroztam. Lassan kezdhetem irigyelni magam emiatt, ugyanis beköszöntött a dolgos ősz, az elmúlt hetek időjárása pedig egyáltalán nem volt motorosbarát. A dolgos ősz egyáltalán nem túlzás, hiszen hamarosan egy naaagy vásárban pakolok ki, közben pedig néhány egyedi megrendelést is teljesítenem kell. :-)

Igyekszem időről-időre megújítani a kínálatot, és korábban már kísérleteztem a rézzel, de most újult erőre kapott a dolog. Egyrészt azért van ez így, mert végre minden körülmény adott a keményforrasztáshoz, másrészt pedig jött néhány ötlet, amit a meglévő szerszámaimmal is meg tudok valósítani. Egyébként félelmetes, de ahogy belekezdtem, és megszülettek az első darabok, máris jöttek az újabb gondolatok, amelyekből majd a későbbi variációk születnek. Most nem győzök vázlatokat készíteni, nehogy elfelejtsek akár egyet is.

A rézzel egyébként nem könnyű dolgozni, mert ahhoz, hogy még éppen kellemes tömegű legyen az ékszer és a megmunkálás során ne fogyjon el az anyag, megfelelő vastagságú lemezt kell választani, amivel viszont nem egyszerű dolgozni. Persze, vannak trükkök, amivel megkönnyíthetem saját munkámat, ezek viszont további lépések beiktatását kívánják meg. A munkafolyamat így is meglehetősen összetett, minden lépést előre végig kell gondolni, a bonyolultabb daraboknál pedig akár vázolni kell a lépések sorrendjét, hogy később is emlékezzek rá, hogyan készítettem. A darabok egyesítését is meg kell tervezni, mivel nem mindegy, hogy milyen sorrendben forrasztom egymáshoz őket, és mivel viszonylag magas – és behatárolt – a hőmérséklettartomány, amelyben már rendesen tart, de még nem ég el a forraszanyag. Bár ezt a lépést szeretem a legjobban - természetesen azért, mert lehet a tűzzel játszani :-) -, mégsem ez teszi ki a munka legnagyobb részét. Sokkal több időt töltök az elő- és utómunkálatokkal, de mivel utóbbi lépéseknél ölt végleges formát az ékszer, ez a része ugyanolyan izgalmas, mint a többi. Nagyon jó érzés rácsodálkozni a végén, hogy a sima rézlemezből és a tekercsnyi huzalból végül egy szerethető, hordható, használható tárgy születik, amelyben benne vannak a gondolataim, az érzéseim, a hangulatom, az ízlésem…

Természetesen az üvegtől nem szakadok el, nem is ez a cél, viszont szerettem volna egy olyan sorozatot is, amely önmagában is megállja a helyét. Hamarosan elkészülnek az üveggel kombinált ékszerek is…

Az új sorozatot Rezesbandának neveztem el, ezen a néven egyébként korábban már létrehoztam egy polcot Meska-boltomban, ahol nemsokára a most elkészülő darabok közül is felbukkannak néhányan. Természetesen minden darabot a nyers lemezből és huzalból, saját magam alkotok, forrasztok, majd a végén lánggal színezem a fémet, csodálatos sárga, lila, kék, zöld és még számtalan színt előcsalogatva. A legutolsó lépés egy vékony, ütésálló lakkréteg felvitele, amely megóvja a színeket, és nem engedi a rezet besötétedni. A lakkozás finomítja a felületet, kellemessé téve annak tapintását. Mindegyik teljesen egyedi darab, remélem új gazdájuk ugyanúgy szereti majd őket, amennyire az én szívemhez hozzánőnek készítésük közben.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: lemez üveg ékszer gyűrű fém drót olvasztott réz nyaklánc lánc fülbevaló rezesbanda domborítás huzal fusing lámpagyöngy vörösréz forrasztás keményforrasztás sárgaréz

Murano Manufaktúra ékszerek a Bohémpiacon

2010.04.22. 10:14 Körticsek

2010. április 24-én, szombaton startol a Bohémpiac! Ékszert élőben jó vásárolni igazán, megfoghatod, felpróbálhatod és az üveg csillogását egyetlen fotó sem adhatja vissza, a színekről nem is beszélve. Az első Bohémpiacon, amelynek a Casa de la Música ad otthont, Murano Manufaktúra ékszerekkel is találkozhatsz, gyere el nézelődni, beszélgetni, vásárolni!

Bohémpiac - 2010. április 24.

Casa de la Música

1088 Budapest, Vas utca 16.

3 komment · 1 trackback

Címkék: piac vásár üveg ékszer gyűrű nyaklánc gyöngy karkötő fülbevaló manufaktúra murano muranói bohémpiac casa de la música vas utca

süti beállítások módosítása