HTML

Murano Manufaktúra

A nevem Smidt Éva és gyermekkorom óta elvarázsol a forró üveg. 2005-ben alkalmam adódott belekezdeni a lámpagyöngykészítésbe, és azóta nem tudok szabadulni ettől a méltatlanul mellőzött, csodálatos anyagtól. Lehet hidegen megmunkált, kemencében olvasztott síküveg, pálcából lángban olvasztott apró gyöngy, vagy ólmozott, fóliázott színes üveg, rajongásom évek óta tart és egyre növekszik. De nem csupán az üveg érdekel, hanem minden olyan anyag, amellyel kombinálni lehet: nemes- és színesfémek, bőr... így nem csupán üvegeim elkészítési módjáról szól ez a blog, hanem a belőlük készült ékszerekről is.

Régi üvegek – Az üvegpaszta

2010.10.26. 11:26 Körticsek

Ezzel a bejegyzéssel egy új sorozatot indítok útjára, amelynek egyes részeiben olyan üvegekkel foglalkozom majd, amelyekhez valamilyen technika, és sok-sok érdekesség kapcsolódik.

Idén végre teljesült régi álmom, és kétszer két félév kitartó tanulás után üvegműves lettem. Ennek számomra az üvegfúvás miatt van ekkora jelentősége, bár amikor elkezdtem az üvegfestő (ez nem egészen az az üvegfestés, amikor színes festékkel díszítő mintákat rajzolunk az üvegre), ólmozott üveg-készítő, valamint a fusing két féléves tanfolyamokat (ó, igen, egyszerre a kettőt, hogy ne unatkozzak…), még nem sejtettem, hogy a folytatás az üvegműves emelt szintű kurzus lesz. Ez újabb két félévet jelentett, és számtalan újdonságot, új technikákat és persze rengeteg új ismeretet. Amikor megtudtam, hogy a mintázás, a rajz, a színtan, a művészet- és üvegtörténet mellett üvegfúvást, formakészítést is tanulunk majd, ráadásul nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is, egy percig sem haboztam, hogy belevágjak-e. Ekkor ismertem meg - többek között - a pâte de verre technikát. A kifejezés jelentése üvegpaszta, és ez a legősibb üvegkészítési módszer, bár nyilván akkor még nem így hívták, és - a castinghoz hasonlóan - jellegzetessége, hogy az üveget nem önállóan égetjük, hanem hagyományosan valamilyen formába tapasztva.

 Forrás: Ancient Touch

Régóta vitatkoznak arról, hogy Mezopotámiából, Egyiptomból vagy Szíriából származnak az legkorábbi üvegemlékek, az elmúlt évtizedekben egyre inkább utóbbit tekintik az ókori üveg születési helyének, bár Egyiptomban is készültek ugyanilyen technikával gyöngyök. Szintén Egyiptomban került elő az első írásos üvegemlék, egy asszír agyagtábla az üveg elkészítési receptjét vésték. Az első üvegek gyöngyök, apró amulettek voltak, díszítő célzattal készültek időszámításunk előtti ötödik évezredtől, ékszerként viselték őket, értékük az arannyal volt egyenlő. Később sokáig ilyen értékesnek számítottak a gyöngyök és a kisebb tárgyak is, mégpedig azért, mert előállításuk igen bonyolult és költséges volt, nem csupán a magas hőmérséklet előállításához szükséges rengeteg fa, hanem az üveg színezéséhez használt anyagok miatt is.

Római üvegek innen

A sírokból mozaikos, a technika kezdetlegességéhez képest igen bonyolult módszerrel előállított gyöngyök is előkerültek. Ezek az üvegek még nem fúvott üvegek voltak, később mag köré olvasztással már készültek üreges tárgyak, az üvegfúvást pedig a Római birodalom üvegkészítői fejlesztették tökélyre.

A jó marketing és az üzleti kapcsolatok rendkívül sokat számítanak, hiszen a mozaikos gyöngy, muranói elnevezés szerint a Millefiori a középkori Velence és az ott vezető kereskedelmi útvonalaknak köszönhetően lett világhírű, na meg persze a Konstantinápolyból bevándorolt üvegfúvóknak köszönhetően, akik a muranói üveg elévülhetetlen érdemeit vívták ki. Ehhez a szakmai tudáson felül a városállam kérlelhetetlenül szigorú törvényei kellettek. Számtalan szökött üvegfúvó fizetett életével a velencei üveg hírnevéért, most is utánozhatatlan színeiért, a sokáig megmunkálható, úgynevezett hosszú üveg összetételének titokban tartásáért, és a belőle készített tárgyak jellegzetes formájáért.

A gyöngyök apró, zúzott üvegdarabkákból, valamilyen kötőanyag - rendszerint víz - segítségével ideiglenesen összetapasztott pasztából készültek, amelyeket aztán átlyukasztva nyílt tűzben, agyagformában kiégettek. A nyílt tüzet leszámítva ez a technika lényegében a pâte de verre, hiszen ma is így masszásítjuk az üveget, majd zárt, elektromos kemencében égetjük. Előbb a zúzás, majd jöhet a kötőanyag, amely alapvetően víz, bonyolultabb formáknál speciális ragasztó, majd a tapasztás. Ezzel a módszerrel egyébként rendkívül bonyolult, akár szabadkézzel formázott, öntött minta, vagy lenyomat alapján is készíthetőek tárgyak, amelyek megkapó titokzatosságukkal biztosan elvarázsolják az üveg szépségére fogékony szemlélődőt. Bár a vizes üvegzúzalékot masszának nevezik, nem valamiféle sima szerkezetű pépre kell gondolni, az így előkészített nyersanyag sokkal inkább hasonlít a jégkására.

Penny Fuller

A masszásított üveg égetés után többféle formában kerülhet ki a kemencéből, attól függően, hogy milyen hőmérsékleten, mennyi ideig égettük, és hogy milyen vastagságban tapasztottuk az anyagot a formába. Ha csak kevés anyagot adunk a formának, akkor csipkeszerűen áttetsző, a zúzott üveg szemcsézettségére emlékeztető anyagú tárgy születik. Könnyed, légies, fantasztikusan szép és sérülékeny darabok ezek, puszta létükkel díszítenek még a legegyszerűbb formák is.

Studio Terrence

Kicsivel több üveggel még mindig porózus szerkezetet kapunk. Ugyanez a tárgy tovább, vagy magasabb hőfokon égetve pedig teljesen más arcát mutatja. Mivel a mai pâte de verre zúzott darabkái közé rengeteg levegő szorul az égetés során, a kész üveg opálosan „áttetsző”, és a készítő kívánságától, valamint a formakészítéshez használt keverék összetételétől, és az utómunkálatoktól függően matt, fényes, vagy esetleg viaszosan csillogó felületű. Ez az az üveg, amely átvilágítva sejtet, de határozottan nem mutat meg mindent, ám a térben elfoglalt helye, formája sokkal jelentőségteljesebb, mint az, hogy esetleg átlátszó, vagyis transzparens üvegből készült.

Cyntia Morgan

Ilyen könnyű tehát eljutni az ókori üvegektől a modern üvegekig, éppen ezért igyekszem ezt az évszázadok alatt felhalmozódott rengeteg tudást technikai szempontból egyetlen egységként kezelni, amely történelmi korszakok által nem tagolt tapasztalatokra alapulva alkotja - ha szabad így fogalmazni - a kollektív üveges tudatot. A korszakoknak az üveg stílusa szempontjából van jelentősége, hiszen bármilyen meglepő, ókori technológiával most is készülnek üveggyöngyök, ezek azonban az adott nép kultúrális és művészeti hagyományaival, tudásával kiegészülve nyernek értelmet. Üvegpasztából, vagy magra olvasztott üvegek - erről majd egy későbbi posztban - most is születnek, ahogy most is csiszoljuk, véssük a kész darabokat, bár a technológiai fejlődés számos új megmunkálási módszert hozott magával, amelyek az alkotók számára még nagyobb mozgásteret biztosítanak a művészi szabadság terén.

Forrás: Corpus Gallery

Kiállítás

A Desidea Studióban 2010. december 8-ig Trefractio címmel látható László Kyra, James Carcass és Hegyvári Bernadett fusing, casting és pâte de verre technikával készült alkotásokból álló kiállítása.
A Desidea Studio címe: 1061 Budapest, Paulay Ede u. 25-27.

 Hegyvári Bernadett munkája

2 komment

Címkék: kiállítás antik gyöngy üveggyöngy üvegfúvás üvegpaszta pate de verre üvegolvasztás james carcass hegyvári bernadett lászló kyra

A bejegyzés trackback címe:

https://muranomanufaktura.blog.hu/api/trackback/id/tr302399949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zzsuzsici 2013.09.27. 13:31:14

Szia, hol tanultad ezeket? Én is most kezdtem foglalkozni üveggel és nagyon érdekel! OKJ-s képzésen voltál?

Körticsek · http://muranomanufaktura.blog.hu 2013.09.27. 20:59:13

@zzsuzsici: Szia! A Szimultánban végeztem az üvegműves kurzust, a lámpagyöngy techikát pedig saját erőből tanultam. www.szimultan.hu
süti beállítások módosítása