Miután kikísérleteztem, hogyan tudok dolgozni a domborítóval, jöhetett a zománcozás. Amikor korábban megvettem a zománcokat és hazaértem a frissen megszerzett készlettel, bár a boltban még lelkes voltam, kissé csalódottan nézegettem a kis zacskókat. Na, nem azért, mert a porrá tört üveg színe nem igazán hasonlít az égetés utáni színre, hanem inkább azért, mert túl direktnek találtam az árnyalatokat. A színmintán együtt jól néztek ki, de mégis elgondolkodtam rajta, hogy mihez kezdek a vájlingpiros és a hűdezöld árnyalatokkal, amikor sokkal jobban kedvelem a világos fűzöldet, a halvány sárgát, a bézst, na meg persze a türkizeket, a feketét és a fehéret. Sajnos a boltban nem volt egyáltalán lila árnyalatokból, rózsaszínből pedig csak egy halvány árnyalatot kaptam.
.jpg)