HTML

Murano Manufaktúra

A nevem Smidt Éva és gyermekkorom óta elvarázsol a forró üveg. 2005-ben alkalmam adódott belekezdeni a lámpagyöngykészítésbe, és azóta nem tudok szabadulni ettől a méltatlanul mellőzött, csodálatos anyagtól. Lehet hidegen megmunkált, kemencében olvasztott síküveg, pálcából lángban olvasztott apró gyöngy, vagy ólmozott, fóliázott színes üveg, rajongásom évek óta tart és egyre növekszik. De nem csupán az üveg érdekel, hanem minden olyan anyag, amellyel kombinálni lehet: nemes- és színesfémek, bőr... így nem csupán üvegeim elkészítési módjáról szól ez a blog, hanem a belőlük készült ékszerekről is.

Tekergettem

2009.10.23. 20:40 Körticsek

Még tavasszal bevásároltam egy adag rézhuzalt, de mostanáig csak rakosgattam egyik helyről a másikra. Vettem kettes és vékonyabb vörös- és sárgaréz huzalt is (na meg jó sok lemezt is, de erről majd később), de aztán mással kezdtem foglalkozni, így a nagy tervek csak csúsztak és csúsztak. Ez sajnos sokszor előfordul, most is van még két-három ötletem, amihez már beszereztem a hozzávalókat, de még nem láttam neki a megvalósításnak.

Körülbelül egy hete ütött a huzal órája, ugyanis nekiestem és az alábbi darabokat alkottam. A réz és az üveg kombinálásának egyik módja - például - a tűzzománc, de megszállott lámpagyöngyözőként mindig akad pár maroknyi üveggyöngy, ami csak úgy, parlagon hever. Nem selejtes darabokról van szó - ilyet szerencsére mostanában már ritkán gyártok -, inkább olyanokról, amelyek kimaradtak egy ékszerből, vagy amelyekből készítettem néhányat, azután mégsem használtam el őket. Egyik alapszabályom, hogy gyöngyöt sohasem dobok ki, még akkor sem, ha kicsit nyomott, vagy elmázolódott rajta a díszítés. Ezek jók későbbi okulásra, de arra is volt már példa, hogy egy kézműves vásáron egy általam tökéletlennek minősített darabot valaki úgy emelt ki a dobozból, mintha kincsre lelt volna.

Szóval tekergettem a huzalt, és miközben küzdöttem a kettessel, nagynéném által, a nyolcvanas években viselt bőr hajbavaló lebegett a szemem előtt. Az a fajta, amit rá kellett húzni a kontyra, majd átszúrni egy tűvel, hogy egyben tartsa a hajkoronát. Az enyémek rézhuzalból vannak, és általában laposra kalapálom őket, mert úgy dekoratívabbak és merevebbek is. Néha megcsiszolom őket, hogy fényesek legyenek, ilyenkor lakkal védem a felületet, hogy ne oxidálódjon, de máskor inkább antikolom a kész darabot.

Az első elkészült hajpánthoz egy sötétlila, antik rózsa és moszatzöld muranói üvegből készített gyöngyöt társítottam és úgy hajtogattam a huzalt, hogy még véletlenül sem eshet le.

Tipp: a hajtűk és hajpántok sál rögzítésére is alkalmasak, így nem csupán dús hajkoronával megáldott hölgyek viselhetik.

     

3 komment

Címkék: üveg sál réz gyöngy hajtű lámpagyöngy muranói rézhuzal hajlított hajbavaló sálrögzítő sáltű

A bejegyzés trackback címe:

https://muranomanufaktura.blog.hu/api/trackback/id/tr31470526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

laciapa 2009.10.23. 21:30:49

Tetszik az írásod. Nem is gondoltam volna, hogy ezek a szép tárgyak így készülnek.

Prying 2009.10.27. 06:25:09

Már nem csak az üvegmunkáidat csodálom, hanem a fémmunkáidat is. Ez nem ér!
(és irigylem a domborító és profi kalapácskészleted is!!!) :)

Körticsek · http://muranomanufaktura.blog.hu 2009.10.27. 10:31:02

Szia Prying! Te pedig drótból alkotsz olyanokat, hogy csak pislogok... :-))))) A csodálat kölcsönös!
süti beállítások módosítása