HTML

Murano Manufaktúra

A nevem Smidt Éva és gyermekkorom óta elvarázsol a forró üveg. 2005-ben alkalmam adódott belekezdeni a lámpagyöngykészítésbe, és azóta nem tudok szabadulni ettől a méltatlanul mellőzött, csodálatos anyagtól. Lehet hidegen megmunkált, kemencében olvasztott síküveg, pálcából lángban olvasztott apró gyöngy, vagy ólmozott, fóliázott színes üveg, rajongásom évek óta tart és egyre növekszik. De nem csupán az üveg érdekel, hanem minden olyan anyag, amellyel kombinálni lehet: nemes- és színesfémek, bőr... így nem csupán üvegeim elkészítési módjáról szól ez a blog, hanem a belőlük készült ékszerekről is.

Az olcsóság ára

2010.09.24. 12:07 Körticsek

Már régóta érik bennem ez a gondolat, de a Meskán tett mai látogatásom megadta az utolsó lökést ehhez a poszthoz. Kényes a téma, viszont annál több készítőt érint, és ezt első kézből tudom, hiszen néhányukkal beszélgettem is erről, sőt különböző fórumokban is tárgyalták már. Meglehetősen sokan panaszkodnak a Meskára, amellyel lehet vitatkozni, és én személy szerint meg is teszem most az elején, csak a tisztánlátás érdekében. Nem az oldal tehet ugyanis arról, hogy az ott regisztráltak milyen üzleti érdekeket képviselnek, vagy nem képviselnek, illetve hogy milyen magatartást tanúsítanak. Lehet szabályozni, vagy túlszabályozni, de egy bizonyos ponton túl - segítség nélkül - egyszerűen követhetetlen a rengeteg új bolt, bár érdemes hozzátenni, hogy azért működik pár hasonló oldal a világban, ahol a felhasználók és az üzemeltetők együtt oldják meg a szabályok betartását. De nem ez a fő témája ennek a bejegyzésnek, és még véletlenül sem szeretném, ha bárki azt gondolná, hogy én is a Meskát okolom. Főleg azért nem, mert amiről most írok, arról ők végképp nem tehetnek.

A következők miatt szalad ki most belőlem ez a néhány, keresetlen sor. Nézegettem ugyanis a kínálatot és szembetalálkoztam néhány, mostanában az üvegesek által nagyon kedveltté vált pötty fülbevalóval. Legyen most ez a példa, de szinte bármilyen más tárgyat is említhetnék. A népszerűséghez egy szavam sem lehet, ám a megtalált konkrét ékszer ára olyan rettentően alacsony, amely felvet pár kérdést. Tovább böngészve az adott bolt kínálatát, hasonló színvonalú ékszereket találtam, ám ami a nagyobb baj, hogy hasonló volt az árszínvonal is. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy kinéztem magamnak valakit, akit - ha már manapság ez olyan nagy divat -, kritizálni és szidni lehet, nem erről van szó. Több boltban is tapasztaltam ezt a jelenséget, függetlenül attól, hogy üveget, fűzött gyöngyöt, vagy bármi mást készít.

Azt hiszem, nem árulok el nagy újdonságot azzal, ha elmondom, hogy nem vagyok végzett marketingszakember, viszont tanultam marketinget és folyamatosan tanulom. Ami viszont elsőre is látszik az ennyire alulárazott termékekkel kapcsolatban, az az átgondolatlanság, a rövidlátás, és a - mondjuk ki - ostobaság. Nem kell ugyanis diploma ahhoz, hogy az ember leüljön egy darab üres papír, na jó, az Excel elé, és elkezdjen számolni. Anyagár, alkatrészek ára, beszerzési költségek, segédanyagok költségei (gyk.: ragasztó, izoláló anyag, üvegtisztító, stb…), rezsi költségek (gépek és szerszámok fogyasztása, áram, fűtés, világítás), amortizációs költségek, szerszámok árai (az üveghez például igen drága gyémánt csiszolófejeket és lapokat kell használni, de említhetném az ecseteket, filctollakat, a ceruzákat, amivel a vázlatokat rajzolom, a papírt, amire rajzolok), munkadíj - igen, munkadíj, a ráfordított idő, energia, a megmunkálás bonyolultsága szerint.

Nem mindegy például, hogy az adott üvegdarabot kivágás és megolvasztás után még újra meg kell csiszolni, akár kétféle csiszolóval, majd utána újra visszarakni a kemencébe és újraolvasztani. Ez mind rengeteg idő, energia, pénz, és egészen biztosan kihagytam valamit a felsorolásból. Amit viszont nem lehet forintosítani, az a művészeti érték, bár ha maradunk a pötty fülbevalónál, akkor ettől - és még egy pár esetben - azt hiszem, eltekinthetünk. Bár egészen véletlenül a munkadíjnak ezt is tartalmaznia kell, hiszen míg pötty fülbevalókat reszelek, más, nagyobb eszmei értékű ékszert nem tudok előállítani.

Miután sikerült minden kézzel fogható és nehezebben megfogható tényezőt összeadni, jöhet az árrés, amely nem csupán a mocskos haszonszerzés eszköze, hanem a fenntarthatóságé is. Itt most nem a természetvédelemre gondolok, hanem arra, hogy ha valaki csupán az eddig felsorolt tényezőket összeadva próbálja kitalálni, hogy mennyiért árulja az adott ékszert, akkor egy idő után azzal szembesül majd, hogy valahogy nincs pénze anyagra, segédanyagra, sőt általában egyszerűen elfogyott a pénze. Elfogadom, hogy rengetegen csupán hobbiból készítenek ékszert, vagy, hogy általánosabban fogalmazzak, sokaknak hobbi az alkotás. Viszont ha már nem tudnak otthon mozdulni a rengeteg elkészített holmitól, valamint nem csupán a közeli, de már a távoli rokon is az összes ajándékozásra ürügyet szolgáltató ünnepre is sajátkészítésű portékát kapott, akkor felmerül az eladás gondolata. Innentől kezdve viszont már nem beszélhetünk hobbiról, még akkor sem, ha nem a haszonszerzés a fő motiváció. Itt merül fel egyébként az egyik legfontosabb tényezője az árképzésnek, és ez az adótartalom. Az általános forgalmi adóról beszélek, és mondhatjátok, hogy semmi közöm más áfájához (egyébként van, de ez már kőkemény demagógia), viszont akárhogy számolok, sok esetben vagy az áfa, vagy az árrés, vagy egyik sem fér bele a megjelölt eladási árba. Ez egyébként elég komoly következményeket von maga után, és nemcsak arra gondolok, hogy jön az APEH és egy kicsit átcsoportosítja az ember bevételét, hanem arra is, hogy a szembetűnően alacsony árakkal manőverezők saját magukkal és az összes többi kézművessel is kiszúrnak.

Magukkal akkor, amikor egyszer csak összeomlik a rendszer - bár nyilván azért nem veszik ezt észre, mert külső forrásból tolják bele a pénzt, mert hiszen nekik ez hobbi -, vagy egyszerűen csak elmúlik a fellángolás és más hobbi után néznek, maguk után hagyva a romokat... Másokkal pedig azért, mert egy pillanat alatt eladhatatlanná teszik a portékáikat. Bizonyos keretek között működik a vásárlói bizalomra épülő eladás, vagyis mondhatom, hogy ha tetszik a portékám, akkor úgyis tőlem fognak vásárolni. Vagy azt is mondhatom, hogy ha kifejezetten tőlem akarnak vásárolni, akkor nem fogok vevőt veszíteni. Ám a példánál maradva a pötty fülbevalók, valljuk be, nehezen minősíthetőek ilyen terméknek és a vevők főleg mostanában igencsak árérzékenyek. Most hallom, ahogy azt mondjátok, hogy akkor készíts olyat, ami igazán egyedi. Készítek, több ilyen termékem is van, de őszintén szólva, egyre kevesebb kedvem van már feltölteni őket a Meskára, részben ezen okokból.

Van egy harmadik vonzata egyébként a hanyag és figyelmetlen árképzésnek, ez a presztízs csökkenése, amely szerintem hatalmas probléma. Itthon sajnos alig tisztelik, és még kevésbé ismerik az üveget. Lehet kutakodni a történelemben, hogy miért van ez így, fel lehet sorolni az összes bezárt üveggyár nevét, lehet okként említeni, hogy például divat szempontjából mennyire idejétmúlt, szakmai szempontból pedig nem egy fúvott és félmély csiszolatokkal díszített, savazott ólomkristály váza. Ha most felnéztek a polcra, vagy a nagyszüleiteknél a szekrény tetejére, egészen biztosan áll ott ilyen üvegtárgy, vagy pohárkészlet, várva szomorú sorsát. Jobb esetben ez csak egy kartondobozt jelent a pincében, vagy a padláson, rosszabb esetben a kukát. Csak egészen kevesen tudják, hogy egykor ezek művészeti és használati szempontból is nagy megbecsülésnek örvendtek, és így ha a mai kor ízlésének már csak igen szűk szegmensben felelnek is meg, de vitathatatlanul az üvegtörténelem részét képezik. Régen ezeket a tárgyakat vették elő a vasárnapi ebédhez, vagy a család számára fontos ünnepeken, amikor nemcsak a lelkünk és testünk, de környezetünk, vele együtt pedig az asztal is ünneplőbe öltözött. Ezekkel a tárgyakkal szemben a vásárlók értékrendjében és kredencében ma alig állnak igazi művészeti értéket képviselő, használati tárgyak.

Szándékosan nem sorolok fel mai magyar üvegművészeket, pedig akad azért közöttük nem is egy, aki gyönyörű, ötletes, jól használható, modern vagy hagyománykövető üvegeket készít. És alig tudja eladni. Pontosan azért, mert manapság az eldobható, könnyen helyettesíthető, olcsó tucatáru a menő, ami ha összetörik, könnyen pótolható. És pontosan ezek azok a tényezők, amelyek az általános megítélés alapján értéktelenné teszik az egyedi, fúvott, vagy akár kemencében készített üvegtárgyakat, pontosan ezek a kategóriájukban olcsó, eldobható üvegek azok, amelyek befogják az emberek szemét, amelyektől nem látszódnak a valóban ünnepi asztalra, vagy akár a hétköznapi asztalra való, igazi üvegek. Emiatt nem készülhetnek igazán modern, a mai ízlésnek is megfelelő darabok. Nemcsak a formatervről, az elkészítés módjáról is beszélek. Elég közelebbről megnézni egy kézzel készített tárgyat, máris látszik a különbség. Pedig, ha tudnák, hogy a fúvott üvegek nem törnek el az első egymáshoz koccanástól, és utánozhatatlan esztétikai, használati élményt nyújtanak. De talán ez is probléma manapság, hiszen senki nem akar évekig ugyanabból a pohárból inni. Vajon miért nem?

Itt szeretném, mintegy példaként elmesélni azt a párbeszédet, amely üvegfúvó mesterem, James Carcass és köztem zajlott le pár hete, amikor elhívott segédnek. Kis poharakat készítettünk, és bár minden darab méretét még a hőkezelő kemencébe rakás előtt leellenőrizte, mégsem született két tökéletesen egyforma méretű és formájú pohár. A sokadiknál eszembe jutottak saját tapasztalataim és megemlítettem, hogy ha nem tökéletesen szimmetrikusak, vagy egyformák az üvegeim, akkor szinte eladhatatlanok. James is szembesült már a jelenséggel itthon, és szomorúan azt válaszolta, hogy Angliában pont fordítva van, ha túl egyformák mondjuk egy pohárkészlet darabjai, akkor már bizalmatlanul méregetik, hogy nem valami kínai sorozatgyártott készletet akarnak-e rájuk sózni.

Véleményem szerint pontosan ezt a jelenséget erősítik az eldobhatóságot, a helyettesíthetőséget sugalló árú portékák, amelyekből látszik, hogy a készítőjének valójában semmi köze a szakmához, nincs elhivatottsága, nincsenek tervei, céltalanul alkot, nem épít, mert nincs mire építenie, vagy nem is akar építeni akár márkanevet, akár presztízst, életutat. Nekik nem az üveg, mint szakma, mint művészet, mint használható művészet számít, hanem csak az, hogy merő önzésből létrehozzanak valamit, ami addig a pontig számít, míg fel nem töltik, eladhatóvá nem teszik. Mindegy, hogy a motiváció az, hogy olcsó legyen, és sokat eladjanak belőle, vagy egyszerűen csak tudatlanságból árazzák alul - így leminősítve egyébként saját munkájukat -, a valóban elhivatottak, az önállóan alkotó, a saját magukból, a tehetségükből, a fantáziájukból, a szakmai tudásukból, határozott céllal alkotók pedig szenvednek egy darabig, aztán ellehetetlenülnek. Pedig egy-két kivételtől eltekintve, az általam ismert, elhivatott üvegesek sem az extraprofitra hajtanak, csupán szeretnének fennmaradni, üvegesként, alkotóként, amelyhez rákényszerülnek az eladásra. 

Létezik egy nagyon szűk réteg, amely értékeli az egyediséget, a kézműves alkotásokat, ezen belül pedig van egy még szűkebb réteg, amelynek tagjai hajlandóak és meg is tudják fizetni az ilyen alkotásokat. Engem végtelenül elszomorít, hogy azok, akik szemmel láthatóan átgondolatlan áron töltenek fel egy alkotást, nem képesek felfogni - hiszen bele sem gondolnak -, hogy saját portékájukkal akaratlanul is részesei „a szakmának”, amelyért, valamint az írott és íratlan üzleti szabályok betartásáért ugyanúgy felelősséggel tartoznak, mint azok, akik érzik ezt a felelősséget és eszerint viselkednek, alkotnak.

49 komment

Címkék: vélemény alkotás művészet üveg ékszer árképzés fülbevaló manufaktúra fusing murano meska üvegfúvás

A bejegyzés trackback címe:

https://muranomanufaktura.blog.hu/api/trackback/id/tr652320002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kinema üvegékszerek 2010.09.26. 10:54:47

Hát, Évám gyönyörűen megfogalmaztad ami, engem is foglalkoztat, már egy ideje! Nagyon, nagyon köszönöm ezt az írásodat, mert 100%, nem 200% egyetértek veled. Vagy még több.-)))))
Az ára egy terméknek (legyen az üvegből vagy bármi másból) nem abból áll, hogy mennyi az a legalacsonyabb összeg amiért eltudom adni, függetlenül a befektetett anyag és munkadíjtól, adótól, és a többi járulékos költségektől.....nem akarok felsorolni amit Te olyan sziporkázóan összeírtál.
Én szívesen segítek egy ÜVEGES Egyesület létrehozásában (hasonlóról volt szó tavasszal a Glass Design workshopján, a részleteknek valamint hogy azóta hol tart az ügy és pontosan mi a szándékuk utána járok), egy bizonyos színvonal művészi és ár értéket képviselendő, hogy legyen különbség egy hobbiból mindent figyelmen kívül hagyó és egy értéket létrehozó, a munkájából élő kézműves között!!!! (és itt csak kifejezetten azokra a hobbystákra gondolok, akik valóban meggondolatlanul, leviszik az árakat). Te meg én, és még sokan mások, MI ebből élünk, nekünk ez hivatás és szerelem egyben, de ugyan akkor a megélhetési forrásunk is, szellemi és kézműves termékünk, aminek igen is ára van! És nem azért mert, mi szívtelen dögök lennénk, aki csak önmagukra gondolnak....nem. Mi azzal, hogy a helyén kezeljük önmagunkat, és az általunk létrehozott tárgyakat, azzal az üveges szakmának próbálunk segíteni, és a kézműves létformát megtartani, hogy az olcsó tucat árú, ne öntse el az egész országot. Mert én garanciát vállalok a munkámért, de egy filléres termék, ha fél év után szétesik, akkor kuka!
Összegezve, részemről, messzemenőkig egyetértek Veled!!!

nucleargorilla 2010.09.26. 13:45:11

A múltkor felmentem a Meskára és csakúgy viccből rákerestem arra, hogy mit lehet 0 és 400 forint között venni. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy túlértékeltem a dolgot, nemcsak 400-ért de már 100 forintért is lehetett kapni cuccokat...

Találtam 150 forintért kerámiagyűrűt, ez nagyjából a tizede annak amiért én árulom az enyéimet (én kb. 1200-1500-ért adom).. Ez már nem árverseny, ez színtiszta ostobaság!

Ne is vegyük a tárgy elkészítését, csak azt, hogy mennyi időt tölt el azzal, hogy lefényképezi, feltölti, amikor meg megveszik, elmegy a postára feladni. Mindezt 150 forintért...

Ahogy te is írod a hobbisták valószínűleg már annak örülnek, hogy valaki pénzt ad a cuccukért, mindegy hogy mennyit. De nekem meg, akinek ez nem hobbi, hanem szakma, kenyér, nekem szétbarmolják a bizniszemet, a megélhetésemet.

És sajnos nemcsak az árban rombolnak, de a minőségben is. Mert ha valaki megvesz tőlük egy rosszul elkészített darabot, ami holnap már szét is esik, akkor a vásárló már az én cuccomban sem fog bízni, hiába ügyelek én a minőségre....

nucleargorilla 2010.09.26. 13:45:45

A múltkor felmentem a Meskára és csakúgy viccből rákerestem arra, hogy mit lehet 0 és 400 forint között venni. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy túlértékeltem a dolgot, nemcsak 400-ért de már 100 forintért is lehetett kapni cuccokat...

Találtam 150 forintért kerámiagyűrűt, ez nagyjából a tizede annak amiért én árulom az enyéimet (én kb. 1200-1500-ért adom).. Ez már nem árverseny, ez színtiszta ostobaság!

Ne is vegyük a tárgy elkészítését, csak azt, hogy mennyi időt tölt el azzal, hogy lefényképezi, feltölti, amikor meg megveszik, elmegy a postára feladni. Mindezt 150 forintért...

Ahogy te is írod a hobbisták valószínűleg már annak örülnek, hogy valaki pénzt ad a cuccukért, mindegy hogy mennyit. De nekem meg, akinek ez nem hobbi, hanem szakma, kenyér, nekem szétbarmolják a bizniszemet, a megélhetésemet.

És sajnos nemcsak az árban rombolnak, de a minőségben is. Mert ha valaki megvesz tőlük egy rosszul elkészített darabot, ami holnap már szét is esik, akkor a vásárló már az én cuccomban sem fog bízni, hiába ügyelek én a minőségre....

cseresznyéslány 2010.09.26. 16:17:44

Köszönöm ezt a cikket! Csak úgy szívtam magamba a szavaid... Azt hiszem meg is osztom :)
Tökéletesen egyetértek mindenben!
Nekem most épp a félkész termékek a kedvenceim Meskán, ami annyiból áll, hogy egy boltban kapható valamit felragaszt egy fülbevaló alapra. Potom 250Ft-ért. Nem is tudom ilyenkor, hogy sírjak vagy röhögjek...
A kedvencem ilyenkor a sok mentegetőzés: csak azért adom ennyiért, hogy akiknek nem túl jó az anyagi helyzetük, azok is megvehessék. Nem tudom, szerintem aki ANNYIRA rosszul áll, az nem vesz Meskán kézműves/iparművész termékeket, vagy ha mégis, akkor nem az a pár száz Forint árkülönbség fog dominálni. Bár most szerencsére nincs ilyen gondom, de ha valamire esetleg nincs pénzem, és nagyon-nagyon-nagyon szeretném, akkor heteken vagy hónapokon át összegyűjtök rá. De szerintem még az alkotókkal is lehet egyezkedni, pl lefoglalás, stbstb.
Egy szó, min száz: én minden esetben a minőségre adok - amit sajnos nem minden esetben tükröz az ár :( - és a saját áraimat is próbálom ez alapján kialakítani. Meg persze másokéhoz igazítani, de ennél lejjebb nem adok.

Theia · http://www.theia.hu/ 2010.09.26. 18:46:23

Ajajj, ezen annyit gondolkodtam mostanában... főleg, hogy egy nem túl kedves kommentelő nem túl kedves stílusban hozzám vágt, hogy miért van pofám ennyiért adni (értsd: 1400-1600 Ft körül) a fülbevalóimat.
Nos, megveszem a gyurmát. Augusztus óta nem kapok Pesten fehéret, millió boltot végi jártam, telefonáltam, végül rendeltem netről. Utánajárás, idő, pénz, méghozzá több, mint amennyi normális esetben lett volna. Kitalálom, megcsinálom. És ha nem vagyok elégedett a minőséggel, akkor ki sem teszem eladni (ezek amúgy többnyire apró hibák, amik a vevőnek valószínűleg fel sem tűnnének...). Maga az elkészítés sem két perc, aztán sütni, akasztót ragasztani, összeszerelni, elmenni a vásárra, asztalpénzt fizetni, ott lenni egész nap... És természetesen mindenről számlát adok, tehát adózni is fogok.

Ezek után beviszem az ékszerem egy boltba. Kapok 800 Ft-ot, a bolt kiteszi 1800 Ft-ért. Én azt gondolom az 1800 tényleg kicsit sok, de a 800 meg nekem kevés a fentiek ismeretében. Aztán egyszer csak rám szól a bolt, hogy ne adjam már _ennyivel_ olcsóbban az ékszereimet a vásárokban, mert az nekik nem éri meg. És ez pl ékszergalériáknál (mmint nemesfémről beszélek most) alap, hogy nem adhatod jóval olcsóbban a vevőnek az ékszert, mint amennyiért ők adják. Vagyis mi a megoldás? Ha én azt gondolom, hogy egy dizájnbolt max 1400 ft-ért adja a cuccaim mert annyi a reális ára(???), akkor kapok érte max 600 Ft-ot, de ugye rátesznek 100%-ot plusz az áfát. Persze, adhatom 1000 ft-ért is, amivel még mindig drágább vagyok, mint a "konkurensek", de de abból majd 400 ft-ot kapok kézhez, ami lássuk be, nem fedezi a befektetett pénzt és energiát.

És ezek után az egy dolog, hogy a vevő az olcsóbbat veszi meg, de hogy még a "konkurens" képes legyen azon lovagolni, hogy miért vagyok ilyen drága úgy, hogy valójában neki nem érheti meg annyiért adni, amennyiért aztán adja... nem értem. Vagy hülye, vagy nem tud számolni.

Körticsek · http://muranomanufaktura.blog.hu 2010.09.26. 21:07:31

Köszönöm lányok, örülök, hogy ugyanúgy gondolkodunk. Miután élesítettem a posztot, megosztottam a drótékszeres topikban és páran majdnem leszedték a fejemet. Mivel ez alapvetően hobbisták blogja, az ellenük intézett támadásnak fogták fel a gondolataimat, és hiába próbáltam elmagyarázni, hogy semmi bajom a hobbival és velük személyesen, a legszomorúbb az egészben az, hogy meg sem próbálták megérteni. Természetesen van ott olyan is, aki velem ért egyet...

A boltokkal egyébként sajnos ez a legnagyobb gond, és egyébként a Meskát pont ezért alapították, mert a két lány ugyanezzel a problémával küzdött. A barátnőm például azt mesélte, hogy az ő ékszereit ötszörös áron teszik ki egy galériában. Nem is adnak el egyetlen darabot sem...

Egyébként eddigi vásári tapasztalataim azt mutatják, hogy nagyon sokan nem is tudják, hogy mennyi munka van egy-egy darabbal. Csak azt látják, hogy tele van az asztal, de azt nem tudják, hogy ezzel a mennyiséggel hónapokat dolgozok. Amikor elmesélem, hogy a nyers üvegtől a darab befejezéséig hányszor veszem kézbe, milyen szerszámokat használok, elámulnak. Ezért is szeretek egyébként a vásárokban beszélgetni. Az eddigi egyik legszívmelengetőbb élményt most hétvégén szereztem. Egy hölgy a gyerkőceivel nézelődött már vagy negyed órája nálam, és láttam, hogy próbál valami olyat találni magának és a gyerekeknek, amit ki tud fizetni. A férjétől kért pénzt, aki mondta neki, hogy tessék, itt van kétezer forint, alkudj. Erre a hölgy azt mondta, hogy nem szeretek kézműveseknél alkudni, mert tudom, hogy mennyit dolgoznak egy-egy darabbal és mennyire olcsón tudják csak eladni. Elakadt a szavam, csak álltam és néztem nagy szemekkel...
Nagyon szeretném, ha tényleg sokkal többen megbecsülnék a kézműves dolgokat, és helyükre kerülnének az árak.

Körticsek · http://muranomanufaktura.blog.hu 2010.09.26. 23:30:02

Bocsánat, hobbisták blogja=hobbisták topikja.

isimaru 2010.09.27. 00:27:57

Hello,

Szívemből szóltál.
Pont 2 napja gondolkodom komolyabban, hogy nyissak-e boltot a meskán, és kíváncsiságból megnéztem, hogy ékszer kategóriában milyen az árszínvonal. Hát kissé megijedtem - a fentebb olvasható kommentekben látható árakat én is láttam.

Namármost: én speciel rászántam az időt és kiszámoltam, hogy mennyibe van nekem egy fülbevaló, ha becsületes akarok lenni és meg is akarok élni ékszerekből. Hát nem 1000 forintba. És elárulhatom: nem 500 forintos órabérrel számoltam magamnak, mert igazából senkinek sincs pofám annyit adni, nemhogy magamnak.

Az etsy-n eltöltött 2,5 fél év alatt azt tanultam meg az amerikai és ny-eui társaktól, hogy kézzel készített kategóriában ha valami túl olcsó az gyanús. És valóban: nincs kedvem megvenni az üveg-pötty fülbevalót 400 ft-ért, mert egyszerűen nem feltételezem, hogy ennyiért 1) valami jó lehet (pl milyen ragasztót használ? ) 2) nem szeretnék olyantól vásárolni, aki ilyen alacsonyra értékeli a saját munkáját.

Mindezen folyamat addig fog folytatódni, míg a többség el nem kezdni becsülni saját munkáját. Vonatkozik ez a galériákra is: addig amíg valaki odaadja 600 ft-ért a munkáját, addig nem lesz változás. Én speciel nem adom, mert meg akarok élni ékszerekből, és oda nem az az út vezet, hogy 600 ft-ért totálisan kizsákmányolom magam.

Gondoljunk bele: ha pl egy 600 ft-ért galériának átadott fülbevaló népszerű lesz, és a galériás azt mondja, hogy hú, ez tök jó, legközelebb hozzál 40 párat, akkor vajon szívesen csinálod-e meg a 40 párat 1-2 hét alatt (vagy x nap, hét) 24 ezer ft-ért? És akkor még ebből elméletileg adózni is kell, így pl egy evás cégnél 17000 ft marad.

Ez voltam én (isimaru a titkos kommentelő alteregóm, de most már ezt is tudjátok :-))
Wild Judit / vadjutka

kinema üvegékszerek 2010.09.27. 09:25:28

Kedves Isamiru! (most már tudjuk ki):-)))
Köszönöm azt a mondat részedet, hogy "nem szeretnék olyantól vásárolni, aki ilyen alacsonyra értékeli a saját munkáját."

EZ NAGYON FONTOS!!! Ha valami annyiba kerül, akkor annyiba kerül, az nem lehet szempont, hogy mennyiért vennék meg!!!! Fontos a saját munkák megbecsülés!!!

Aledi.a 2010.09.27. 10:16:57

Szívemből szóltál! Sajnos még olyant is látok, aki a postaköltséget is alacsonyabban szabja meg, mint amennyibe egy sima levél kerül :(
Én is hobbiból varrok, de azért van egy ár ami alá nem megyek. Ha nem vennék meg annyiért, akkor megkapja a lányom, a szomszéd, odaadom jótékony célra, stb. Igyekszem tisztességes árat kialakítani, hiszen tőlem főképp gyesen levő kismamák vásárolnak, privát levélben akár alkudni is lehet, de egy egész napi munkával készülő babát nem szabadna 1000 ft-ért adni.
Vadjutkának meg igaza van. Férjem jegyezte meg a múltkor, hogy túl olcsók az Etsyn a babáim. Nosza, az utolsót jó vastagon beáraztam, hát nem az lett a legnépszerűbb termékem? :) És igen, én sem veszek gyanúsan alacsony árú terméket, mert... nem. Ha igazán tetszik, akkor nem pár 100 (1000) forinton múlik.

Rózsaszín Pöttyök 2010.09.27. 10:40:36

Egyetértek.

Én kötök és horgolok, hobbiból.
Viszont a Meskán egyszerűen nem tudnék úgy megjelenni, hogy abból meg is tudjak élni. (Ezért marad hobbi...) Ha a legalacsonyabb minimálbért, anyagot és eszközköltséget, plusz egyéb rezsi, áfa veszem figyelembe a 10 perces munka is minimum 1500-2000 Ft. Ezzel szemben azt látom, hogy akár 500 Ft alatt is árulnak darabokat.

És különösen akkor siralmas a helyzet, ha összevetem a plázák kínálatával a munkákat: a plázákban egy géppel kötött, minden egyediséget nélkülöző darab legalább 10 ezer, míg a Meskán kézi kötött, tök egyedi darabokat pár ezresért árulnak.

A kötött-horgolt játékok árairól csak sírva tudnék nyilatkozni - katasztrofális... (Egy 30 centis baba elkészítése nem egy órás meló, ára 3500 Ft. Talán az anyag költség kijön...)

Csak azt nem értem, hogy miért adják a készítőik ezeket a termékeiket olcsóbban, mint a kínai dömpingárut. Ne azzal akarjunk versenyezni! Könyörgöm!

ejjkukk 2010.09.27. 14:47:39

Ejjkukk egyet ért! Az exel tábla kell, különben az ember egyszer nagyon nagyot néz, ha kap egy olyan villanyszámlát, ami földhöz vágja a családi büdzsét! De amúgy verseny van.... Szabad verseny: így az olcsó és érthetetlennek tűnő áru, olcsóbb termékeket hamarabb fogják megvásárolni. Ugyanakkor ezek a készítők nem maradnak sokáig a piacon, hiszen előbb utóbb maguk is megkapják a nagy villanyszámlát, vagy valami ilyesmit.
És az Apeh! Bizony az Apeh! Mert Ő az Úr, a szabályok teremtője és betartója! (Bár inkább csak betartat.....mindenhogyan!)
A meska pedig kezd egy kicsit teret adni az igénytelen felhozatalú boltoknak is. Ezért én spec. nem is annyira preferálom. A szájról-szájra, szemről-szemre, kézről-kézre nekem jobban bevált. És itt már az ár is szabadabb: mert aki megvásárolja, látta, hogy hogyan dolgoztam és nem csak egy képet kap. Persze ez kis közönség: de folytonos és gyakorta bővülő közösség. Én azon vagyok, hogy ez a vásárlási mód, ez a szemlélet pl. itt a környékünkön nagyobb teret kapjon.
Mert az az igazság, hogy igaz az embereket közelebb hozza az internet, de ugyanakkor egy csomó lehetőség pont a rászánt idő miatt kimarad. Egy séta a parkban a saját ékszerrel, vagy sállal, vagy egy barátnőnek ajándékozott termék sokkal hatékonyabb, mint a meskán lévő felület.
És pont emiatt nem is akarom nagyon figyelni, hogy ki mennyiért adja: én tudom, hogy nekem x+y ezer Ft-ot kell megtermelnem, hogy ne legyen a dolog veszteséges, és ami ezen felül jön, az a jó kis haszon.

glassimo · http://www.etsy.com/shop/Glassimo 2010.09.27. 23:42:06

Koszonom en is ezt az irast - bar en Etsy-n vagyok, nem Meskan, de azt hiszem a problema nemzetkozi. Sokan, foleg mig ujak vagyunk a szakmaban szinte nem merunk annyit kerni, amennyit igazan gondolunk - amennyi realis lenne.
Felunk, hogy a vasarlok tul draganak talaljak majd, nem tudjuk eladni , igy aztan alulertekeljuk a munkankat, s pont az ellenkezojet erjuk el,mint amit szeretnenk - s ahogy Eva is jol megfogalmazta ezzel nem csak magunknak artunk, hanem az egesz szakmanak, "kollegaknak" is. Nem art tajekozodni azert szerintem, hogy hasonlo termekeket mennyiert arulnak - de ez csak tajekozodas, kiindulasi pont,mindenkinek maga kell, hogy kikalkulalja az arat. Van Etsy forum, ahol az elotted kommentelorol kell velemenyt mondani, hogy szerinted mennyire realis az ar,amit ker.....Egy darabig ugy gondoltam, hogy ez jo tanulmany, de aztan volt, aki azt mondta tul olcson, volt aki azt, hogy tul dragan adom a dolgaim - szoval, igazan sokkal nem lettem ettol okosabb, sot meg frusztralt is, hogy azokkal hasonlitanak ossze, aki egy kesz uvegmedalt fuz fel egy kesz lancra...:).mi meg ugye sokszor tobb napig keszitunk egy medalt.....Nagy vitak vannak errol az Etsyn, mi minosulhet kezmuves termeknek - de a vita meddo. Nem tudunk mindenkit felvilagositani,milyen draga az uvegekszer eloallitasa - egyszeruen elsokent magunkat kell megbecsulni, hogy nem apropenzert aruljuk a portekankat - kulonben a vasarlo sem vesz komolyan avagy ugy gondolja, hogy az ker tul sokat, aki eppenseggel realis arat ker, fair haszonnal.

natinha · http://kocos.paignia.hu/ 2010.09.28. 11:09:11

nagyon örülök ennek a bejegyzésnek!

eddig azt hittem, én értékelem túl magam az áraimmal, de most megnyugodtam

rengeteg utánajárás, munka, és főleg fantázia egy-egy szép szett (drótékszerekkel foglalkozom), és úgy gondolom, ha olcsóbban adom, azzal leminősítem magam - mégis volt bennem rosszérzés, nézve a meska árait, de mostmár nem lesz

az meg, hogy kézművesnek neveznek valamit, amihez megveszik a kész darabokat és összerakják, egyenesen vicc :(

mindenesetre most bátorítást kaptam, és önbecsülést

köszönöm!

EmberTervez 2010.09.28. 13:31:55

Nagyon köszönöm az írásodat. Érdekes, hogy én is pont a napokban szembesültem ezzel. Nézegettem az üvegékszereket, és láttam, hogy van eladó, akinél a nyaklánc is 1000 forint alatt van..... Én meg lestem nagy szemekkel, hogy ez hogy is van???
Jelenleg, még csak hobbi szinten űzöm az üvegolvasztás, de hamarosan vállalkozni szeretnék belőle, és bizony én is emiatt aggódom, hogy ezek az emberek leviszik az árat, és nem lehet eladni azon, amiért én gondolom. Hiszen nem csak a munka, rezsi, eszköz, anyagköltség van, hanem az egyediség...
Ahogy írtátok az excel jóbarát. Drága párom segített egy kis táblázatot összehozni, ahol ki tudom számolni hogy mennyi költséget fektettem az adott darabba, kalkulálva anyaggal, szállítással, kellékkel, rezsivel munkadíjjal, és bizony a gonosz árréssel.... Nyilvántartom azt is, hogy eddig mennyit fektettem az üvegekbe, és mekkora összeg jött be...Pedig pillanatnyilag csak hobbi...
Bizony hányszor megfordul az ember keze alatt egy-egy darab mire azt mondja kész. Legelső darabjaimnál mit szenvedtem, hogy megtaláljam "a ragasztót".. A 4. lett jó... Az aki ennyire olcsón adja, vajon bíbelődik vele, hogy megnézze, megfeszegesse azt az ékszert, hogy tényleg minőségként kerüljön ki a kezéből?? Vagy aki olcsón megveszi, ne csodálkozzon rajta, hogy lepotyog??
Tudom, hogy rendkívül nehéz árat meghatározni, így is végig nézve a Meska-n időnként félek, hogy túl drága vagyok. Aztán azon gondolkodom, hogy lehet, hogy még így is kevés amit kérek érte??? Meskan eddig egyetlen gyűrűt tudtam eladni... Párom, és anyósom 11 db-ot adott el, sőt megrendeléseket kaptam. Ugyanazon az áron... Kicsit megnyugtató, hogy talán nem a munkámmal van a baj...

kinema üveg egyesületét rendkívül jó ötletnek találom!! máris szívesen csatlakoznék!!

Mégegyszer köszönöm az írást, és a kommenteket!!
Klau voltam

babobead 2010.09.28. 21:44:28

Kedves Éva! Teljesen igazad van. Az ár azonban csak rajtunk múlik, hogy igyekszünk mindannyian megtartani a minőséget, a színvonalat és az árfekvést. Tavaly gyöngyös témában is alakult egy blog ebben a témában, hogy az ékszereink értéke csak akkor marad igazi érték, ha nem engedjük hogy kialakuljon egy folyamatos alálicitálás. Ebbe nem szabad belemenni. Én azt tapasztalom hogy igenis van sok ember akinek fontos az igényes és szép kézi munka, és ők értékelik és érzékelik a különbséget. Ők igenis visszatérnek, elégedettek. Nekünk továbbra is a kifogástalan alapanyagok, kivitelezés és megbízhatóság a feladatunk. Na meg az összefogás, hogy igenis értékeljük a sok befektetett munkát. babobead Barbi

Körticsek · http://muranomanufaktura.blog.hu 2010.09.28. 22:29:56

Kedves Barbi! Tarthatom én az áraimat, ha nem veszik meg, mert van néhány másik készítő, aki konkrétan fele áron adja ugyanazt a típusú ékszert. Megoldás lehet, hogy nem készítek többet olyat, de akkor csak a drágább vonal marad, amit még nem tudnak mások elkészíteni.
Vásárokban úgy ahogy tudom tartani az árakat, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nemcsak a saját portékájukat és magukat alulértékelő készítők, de a vevők nagy része sincs igazán tisztában a reális árakkal - amik sajnos sokszor nem egyeznek a fizetőképes kereslettel. Szerintem szükség van a szemléletváltásra, és annak ellenére mondom ezt, hogy a különlegesebb lámpagyöngyeimet nekem is mindig elviszik. De nemcsak lámpagyöngyöket készítek, és nem szeretnék lemondani a fusing dolgokról sem. Köszi a kommentet, örülök, hogy te is hasonlóan gondolkodsz a témáról!

Abile 2010.09.29. 08:05:55

Nagyon köszönöm ezt az írást, nagyon hasznos és tanulságos volt a számomra. Nálam az önértékeléssel vannak problémák, de most már tudom, hogy ezzel kárt is okozhatok másoknak és más oldalról látom az árkérdést!

Zazálea 2010.09.29. 08:12:02

Saját példámból kiindulva azt mondom, hogy én a "beteszem a lábam a piacra" marketingstratégiát követtem, először ismerjenek meg, utána emelem szép lassan az árakat és működik, azt kell, mondjam.
Ez nem azt jelenti, hogy elszállt az agyam, elég tudatos választás volt ez, s annak is tudatában voltam, hogy a kezdeti árak nem reálisak (de ez egy évvel korábban volt), néha úgy érzem, a mostaniak sem.
A felvetés megválaszolásához az is hozzátartozik, hogy vajon a vásárlóerő mennyire romlott az elmúlt években, romlott-e egyáltalán.
Nem mellesleg nálam is éppen a Meska került középpontba, én a besorolási kategóriáktól vagyok kikattanva. :o(

Tunderlatta 2010.09.29. 08:46:01

Indulatmentesen alkottál reális képet a nagy magyar valóságról. Ha hozzájárulsz linkelnélek a tunderlatta.blogspot.com oldalon.

Körticsek · http://muranomanufaktura.blog.hu 2010.09.29. 08:50:01

@Tunderlatta: Persze, hogy hozzájárulok, köszönöm! :-) Én is felveszlek a linkek közé.

Mici, a szarvas · http://szarvasmici.blogspot.com/ 2010.09.29. 08:50:25

Én magam is jóideje gyűjtöm azoknak a meskás termékeknek a linkjeit, amik már fájdalmasan igénytelenek. És ez a gyűjtőmunka arra is rávilágított, hogy sokan nem az igénytelenséggel irritálnak, hanem azzal, hogy érthetetlenül olcsón adják a portékáikat. Mégis én inkább azt vettem zokon, hogy én magamat nem tartom többnek, mint kézműves, de besérülök attól, hogy épp úgy kézműves lehet egy szörnyeket előállító hobbista is. Nyilvánvaló, hogy az ilyen hobbisták azért azt reálisan látják, hogy az ő "termékeik" nem képviselik azt az árkategóriát, amit a nívósabb dolgok. Elsősorban tehát az ilyen "alkotókat" zárnám ki erről a felületről. Ezután pedig rendet kellene tenni a fejekben, és azoknál, akik feleannyiért adnak olyan terméket, ami látszólag olyan, mint a nívósabb, valóban értékes munka. Talán egy zsűriztetésszerű szűrő beiktatása ildomos lenne, ami akár azt is meghatározhatná, hogy x termék mely árkategóriát képviseli tól-ig. Ez sokaknak lehet nagy segítség, hiszen én magam is folyamatosan őrlődöm, amikor meghatározom egy figurám árát. Kiszámolom, és még a saját szemöldököm is felakad, hogy ez sok(k). Ezt még megfejeli az, amikor a családtagjaim is meglepődnek. Hiába tudom, hogy mekkora befektetés anyagban, időben, rezsiben, nem beszélve a tervezési díjról, amit soha nem számolok fel, pedig sok cucc csak egyszer születik meg, és soha többé, szóval hiába tudom, hogy mennyi az annyi, azt is tudom, hogy mi még ezt nem szoktuk meg. Hál istennek nagyon sokan értékelik a kézimunkát, nagyon sokan igénylik is, és ez jó, fejlődik a világ, de még az elején vagyunk.
De azt gondolom, hogy szükség lenne egy nagy összefogásra, nem csak az üvegékszeresekére, mert ez a probléma minden alkotót súlyt, aki a meskán bármilyen technikával képviseli magát.
Köszönöm, hogy felvetetted a problémát, és ha továbblépnél, én maximálisan támogatlak!

Ági, aki főz 2010.09.29. 10:39:23

Jól feldolgoztad a témát és a hozzászólók is igen értékesek.

Valamelyik nap pont arról írtam, hogy szerintem mennyire drága egy 36 ezer forintos egyszerű kötött sapka, de még egy húszezres is. De ma kezdem másként látni. Mert a nagy márkák igenis megengedhetik, hogy ennyit kérjenek. Hiszen ők nem csak a termékbe, hanem a márkaépítésbe is fektetnek.

A meskás árakon néha én is ledöbbenek. Mivel csak olyasmit kötök meg, amit magam is felvennék, így igényes és drága fonalat használok. Viszont szinte képtelenség eladni, úgy, hogy a munkám is megérüljön.

Én egyetlen kiutat látok az árversenyből. A márkaépítést. Ha te fel tudsz magadnak építeni egy nevet, ami mögött van egy valamilyen egyedi tartalom (és itt akár említhetném vadjutkát is, de egyre több ilyen embert látok), akkor normális áron is adhatod a termékeidet. Ellenkező esetben viszont csak a kínai tucatáruval versenyezhetsz.

Agyból Buddha 2010.09.29. 11:12:54

Körticsek, nagyon könnyű egyet érteni veled... sajnos. Azt hiszem, a netes felület csak felerősítette az eddig is létező problémát.
Kedves ismerősöm azért nem akarja feltölteni a drága és minőségi selymeit, mert nem tud és nem is akar versenyre kelni a hobbistákkal... ott áll a Meska boltja üresen...

Sajnos a márkaépítésben sem hisz úgy, ahogyan az üdvös lenne... mert az a "nesze semmi fogd meg jól" esete. Márka nélkül is ugyanaz a munka és ötlet, és befektetés kerül bele. Van, hogy a márkaépítés legjobb módja, ha az alkotó meghal... buli, ugye? Majd 100 év múlva jól megélnek belőled...
Vagy lehetne jobb megoldást is találni?

És Zazálea, ha már így megosztottad velünk... tudatosan teszed tönkre a többiek piacát, vagyis egy éve így tetted? Érdekes.

EmberTervez 2010.09.29. 12:40:09

Mici, ez a zsűriztetés szerintem jó ötlet, tényleg valami ilyesmit kellene bevezetni. Sajnos sok gagyit találni az oldalon, és ahogy cseresznyéslány is írta még az elején, hogy sok olyan termék is van, ami csak annyi, hogy valaki megvesz egy kis gyöngyöt, vagy medált, vagy valamit, és felragasztja az alapra, és kész a termék. Az ilyeneket ki lehetne szűrni. Ő menjen, és adja el a teszveszen. Már elnézést. Lehet, hogy nekem sem minden termékem menne át a zsűrizésen, de legalább az oldal minőséget képviselhetne, és persze az sem utolsó, hogy a kezdőknek az árképzésben is segítséget nyújthatna.

Körticsek · http://muranomanufaktura.blog.hu 2010.09.29. 12:57:14

@EmberTervez: Létezik Iparművészeti Lektorátus, de szerintem indokolatlanul drága a zsűriztetés, és egyre inkább szükség volna egy kézműves kategóriára, nemcsak iparművészre.

patonaifabian 2010.09.29. 20:08:39

A probléma valós, a megfogalmazás velős.
Ha őszinte leszek hobbystaként jöttem a meskára. Akkor szinte semmit nem tudtam a piacról ,az üzletpolitikáról, a meskáról a készítőkről a technikákról. Az idő folyamán megismerkedtem ezekkel, s ennek tudatában igyekszem a legjobb tudásom szerint alkotni. Sokszor a férjem lehülyéz, hogy csak ennyiért, de ha körbenézek nem nagyon tudom felemelni az árakat úgy, hogy nekem hatalmas hasznom legyen belőle.
Hiszen a "társaim " árai nem teszik lehetővé. Pedig a saját területemen igyekszem a legjobb minőségű anyagokkal dolgozni...rájöttem "szarból nem lehet várat építeni", s bocsi az alpári kifejezésért. Vagy akinek sikerült tanítson meg, mert én épp most akarok árat emelni, mivel az árfolyamok, benzinár felpumpálta minden alapanyag és kiegészítő árát.
Nekem sajnos nem veszi meg senki ezeket (ahogy céloztál rá) :)
s a lektorátus.....olyan iszonyat árral dolgoznak, hogy nem is éri meg zsűriztetni.....

Mici, a szarvas · http://szarvasmici.blogspot.com/ 2010.09.30. 00:10:35

Nem a Lektorátusra gondoltam. Egyébként nem drága a zsűriztetés. Én 5 figurámért 7000 Ft-ot fizettem. Szerintem ez nem sok, inkább a hitelességét kérdőjelezném meg, de ez egy másik sztori.
Elvileg azonban a meskán akkor véglegesítik a boltok regisztrációját, ha átmennek egy szűrésen. Ehhez képest szinte azonnal megjelenik minden új bolt. Ezt a szűrést szigorítanám, és még azt a rizikót is vállalnám, hogy esetleg én magam se feleljek meg, mint ahogyan a wampra sem tart megfelelőnek az ottani zsűri. Ha egy üzletnek, galériának, honlapnak akárminek van egy arculata, akkor ahhoz ragaszkodjon következetesen.
Lassan két éve, hogy rátaláltam a meskára. Annó magam is úgy gondoltam, hogy olykor-olykor feltöltök majd egy-két apróságot azok közül, ami saját kedvemre készül nálam. Nem volt üzleti tervem, nem volt egyáltalán semmilyen célom, pusztán annyi, hogy kipróbálom magam. Nagyon rövid idő kellett hozzá azonban, hogy a visszajelzések és a megrendelések okán hivatásommá vált a textilfigurák készítése. És csak akkor jöttem rá, hogy milyen plusz költségekkel jár ez a dolog, amikor már beindult a gépezet, és nagy bátortalanul megvásároltam az első nagyobb adag csomagolóanyagot, névjegykártyát, apró meglepi csokit, egyéb sallangokat, és amikor kiürült az anyagos szekrényem, és bizony pótolnom kellett az anyagjaimat. És végül én is erre tettem fel az életemet. Tudom, hogy sokan vannak, és lesznek azok, akik hasonlóan indulnak, és abban is bizonyos vagyok, hogy sokuk nem fog hasonló elhatározásra jutni, vállalkozóvá válni a későbbiek folyamán, de azt is látom, hogy muszáj lenne egyfajta gátat szabni, hogy ne kerülhessen be olyan készítő, aki köszönőviszonyban sincs a kreativitással. És nekem valahogy az az érzésem, hogy a szóban forgó "ellenségeket" is bizony a kreativitást nélkülöző "alkotók" között találhatjuk meg.

cseresznyéslány 2010.09.30. 00:31:30

Ehhez a Mici féle zsűrizős dologhoz hozzátenném:
régen sokkal-sokkal szigorúbb volt a Meska!
Igaz, ez a régen 1,5 éve volt, és azóta jócskán gyarapodtunk. És azt is belátom, hogy a kezdetekkor a boltomban és a küllemében sok kifogásolható volt, de talán nem annyi (vagy legalábbis nem több), mint mostanában 1-2 "alkotó" esetében.
A boltom aktiválásakor többször visszadobták, mondván nem jók a képeim, blablabla. Mostmár ilyen hibákkal, mint anno az enyém, simán lehet regisztrálni, és minden probléma nélkül aktiválják is a boltokat.
Tényleg ennyire a pénzről szól az egész, vagy csak nincs kapacitásuk figyelni?
Nekem a 'kedvencem' továbbra is az a 'fülbevaló', ami valójában csak egy alap. Annak idején Bardócz Évivel fedeztük fel, és együtt akadtunk ki. Végül tudomásom szerint levették az oldalról...
sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc3/hs607.snc3/31977_400880998490_317039113490_4067181_2706322_n.jpg

Körticsek · http://muranomanufaktura.blog.hu 2010.09.30. 08:40:54

@Mici, a szarvas: Ha van kedved, mesélhetnél a zsűriztetésről. Hogyan zajlik, mivel igazolod, hogy az adott terméked zsűrizett, és mi van az egyedi termékekkel.

A wamppal kapcsolatban ne legyenek illúzióid. Kétszer jelentkeztem, mindkét alkalommal egy rettenetesen fölényes formalevéllel utasítottak el. Többek között az volt az indok, hogy nem elég újszerű az anyaghasználatom. Teljesen hülye azért nem vagyok, még akkor sem, ha van aki annak próbál nézni, mert utánam azért vettek fel üvegest és nem mondhatnám, hogy újat alkotott. Szerintem egyszerűen nem akartak ott látni és kész. Csak akkor őszintébb volna ezt mondani, mint egy jó nagy sértést az ember arcába tolni.
Ezeken túl pedig iszonyatosan megemelték az asztalpénzt (méterre vetítve máshol kétnapos esemény kerül ennyibe), ráadásul nem rakhatsz ki akármilyen magas állványt, nem pakolhatsz az asztal mellé, stb.
Több emberrel is beszélgettem, aki kijár, és azt mondták, hogy már régen nem éri meg, csak a presztízs miatt nem mondanak le róla. Ők tudják, hogy ez nekik miért jó, de szerintem a végtelenségig biztos nem lehet megoldani, hogy amit máshol keresel, azt erre a vásárra költöd...

BerryBerry 2010.09.30. 10:13:13

Én is csak egyetérteni tudok a többi hozzászólóval! Ez az árképzés igenis komoly dolog. Felháborító, hogy azért nem tudom eladni az egyedi, összességében költséges alkotásaimat, mert jön más akinek szinte fillérekért is "megéri" feltölteni és árulni az övéit. A minőségre itt még ki sem tértem. Ha pedig már valamivel szerényebb áron rakom fel őket, hátha így megveszik, hát már a Meskán kívül sincs képem többet kérni. Egyszerűen romboló hatású a szabályozás hiánya! Például egy filc kulcstartó esetében nálam ez úgy néz ki, hogy a Meska előtt el tudtam adni 1500 ft-ért, fel is töltöttem a Meskára is ennyiért. Nem vitték, engedtem. Most sem viszik, de tovább már nem engedhetek, viszont itthon már az 1500 ft-os kulcstartót csak 800 ft-ért tudom eladni, nagyrészt a "boltomnak" köszönhetően... Ilyenkor mit is tegyek? Hígítsam a minőséget? Romboljak én is? Vagy hagyjam abba a Meskát?

Mici, a szarvas · http://szarvasmici.blogspot.com/ 2010.09.30. 10:23:51

@Körticsek: Nos, a zsűriztetés nem olyan komoly dolog, mint ahogyan azt sokan képzelik. Megfogod a termékeidet, amit erre szánsz, és elviszed a lektorátushoz egy bizonyos napon, és másnap mehetsz értük. Később pedig levélben megkapod a papírt a zsűriszámokkal. Ennyi. És én még nem hallottam olyat, hogy valaki ne kapta volna meg a zsűriszámokat, viszont láttam olyan waldorf-babát, ami színében és anyagában is ízléstelen volt és ronda, de zsűrizett termékként hirdeti a készítője. Akkor, ott, elbizonytalanodtam, hogy valóban van-e értéke a zsűrizésnek. Amúgy igazolni azzal tudom, hogy a termékfotókra ráírják a zsűriszámot, és lepecsételik. Nekem persze még nem kellett felmutatnom ezt sehol, mert valójában a kutyát nem érdekli.
A wampra már negyedszer jelentkeztem én is, most épp a válaszra várakozás időszakában vagyok, úgy egy hónapja. Nincsenek illúzióim, csak azt gondoltam, hogy talán érdemes lenne a karácsonyi időszakot kiaknázni. Nem tudom, hogy megérné-e, de szívesen tennék próbát. Azt persze furcsállom, hogy te nem fértél bele az arculatba. Az első két jelentkezésemkor egyébként én is sablon elutasítást kaptam, de a harmadiknál már konkrétabb indoklást kértem, amit meg is kaptam, és az sem esett jobban. De túléltem, mert elfogadom, hogy az ő értékrendjüknek én nem felelek meg. Mint ahogyan a meskán is elfogadnám, ha elutasítanának, mert akkor legalább biztos lennék abban, hogy van egyfajta szelektálás. Most ezt nem érzékelem, és tudom azt is, hogy hiába dörgölném az illetékesek arcába a bántó felhozatalt, nem tennének ellenük semmit.

pantlikaskiralylany 2010.09.30. 11:41:19

A cikk tökéletes.
Néhány hozzászólásban zavar inkább egy-két dolog.
(Nem meskázom, tehát nem érint érzékenyen)
Azonban a Meska azért lett létrehozva, hogy bárki árulhasson ott.
Így nem értem azokat akik azt mondják, hogy nem kellene bárkit beengedni. Sőt többen leírták, hogy amikor kezdték, még ők is bátortalanabbak voltak, nyilván mindenki fejlődik az évek folyamán (szerencsés esetben), ennek ellenére zsűriztetést javasolnak, meg bizonyos termékek kizárását - persze nekem már attól felakad a szemem, amikor a blogokon megy a sárdobálás, hogy ki másolt kiről főleg olyan dolgoknál, amit már az ősember is használt, de most nem ez a téma.
A gazdaság két dologra épül, ez pedig a kereslet-kínálat. Ennyire egyszerű.
Nem lehet -és talán a folyamatos egyensúlyhoz - nem is kell kizárni a gazdaságból a bóvlit, és az olcsót.
Ahogy a cikk is fogalmaz, akik ennyiért adják, vagy kiszóródnak, vagy összeomlik a rendszerük, és azért szóródnak ki.
Aki pedig egy alapra felragaszt egy gyöngyöt, és akad aki azt meg is veszi, inkább ügyes, mert megtalálta azt a rést, amit ki tud használni.
Természetes én is szoktam nézegetni,és csodálkozni, amikor gyönyörűen kidolgozott terméket látok fillérekért, és igénytelent látok drágáért, de ha nekik ez így jó, akkor árulják annyiért.
Lehet mögötte az is, hogy a profinak olyan beszerzési forrásai vannak, ami jelentősen lecsökkenti a beszerzési árait, míg a másik csak drágán tud vásárolni.
Hiszek a piaci egyensúlyban, és úgy gondolom, hogy aki már túllépett a meskán (értem ez alatt, hogy felépítette a márkát, ismerik, szeretik), akkor lehet hogy inkább azon kellene gondolkodnia, hogy merre tovább (saját webáruház, esetleg bejutni olyan helyre, ami már jobban illik az ő márkájához, vagy az általa képviselt minőséghez.)
Ha nyitottam egy garázsboltot, de annyira megy, hogy már nem fér el ott semmi, vagy túl sok a vásárló, akkor nyitnom kell egy nagyobb, szebb üzletet - amennyiben fejlődni szeretnék, vagy nyitok még egy garázsboltot, de nem azon siránkozom, hogy kicsi a hely.
Bízom benne, hogy senki nem ért félre, mert egyik oldalt sem érdekem védeni, vagy leszólni.
(azért a hobbista kifejezés kicsit sértőnek tűnik, főleg olyanoktól, akik maguk is hobbiból kezdték el)

Mici, a szarvas · http://szarvasmici.blogspot.com/ 2010.09.30. 12:20:50

@kaccat: Persze az nálam is felmerült, hogy milyen alapon zárható ki bárki is egy bizonyos körből. És nem én vagyok ilyen rettenetesen szigorú, hanem maga a meska szabályzata szerint (Általános felhasználási feltételek 4/2 szakasza) kell képviselnie minden alkotónak egyfajta színvonalat. És ebben benne foglaltatik feketén-fehéren, hogy a kész alapra ragasztott kész gyöngy nem kézműves alkotás. És itt a kulcsszó, hogy 1300 kézműves alkotásai kaptak helyet a meskán. Ez nem a vatera, vagy a tesz-vesz, ahol minden kacatot lehet adni-venni, hanem itt elvileg ügyes kezű, és kreatív alkotók alkotásai tekinthetők és vásárolhatók meg.
Nagyon sok olyan termék van jelenleg is fönt, ami egyfelől a színvonalat rontja, másrészt pedig kimeríti azt a problémát, ami ebben a bejegyzésben felvetődött. És én hiszem, hogy senkinek nem azon kellene gondolkodnia, hogy saját webboltot nyisson a jól bevált termékeihez, ha egy olyan közösség, egy olyan létező és működő webbolt tagja, ahol a vásárló nyugodt szívvel válogathat a minőségi alkotások között.
Persze, hogy mindenki fejlődik, még egy képzett iparművész is képes a fejlődésre. De ez nem indokolja, hogy az óvodás gyerekem papírrepülőjét feltöltsem, mondván, hogy majd úgyis fejlődik, mert mi van ha ő gyárilag nem kreatív. És ha valóban figyelmesen nézed a termékeket, akkor sajnos találkozhatsz ezzel a színvonallal.

Körticsek · http://muranomanufaktura.blog.hu 2010.09.30. 14:34:15

@kaccat: Szerintem a Meska pont nem az a hely, ahol bárki eladhat, hiszen tény, hogy előzsűrizés van a bolt megnyitása előtt. Ez korábban jól működött, a gond ott kezdődik, hogy most látszólag sehogy sem működik. Mivel a Meska alapgondolata az, hogy azok a kézművesek, készítők, akárminek nevezzük őket, akiket a boltok kizsákmányolnak a lealkudott beszerzési árral, el tudják valahol adni a portékájukat, ahol az övék a haszon.
Szerintem semmi baj nincs azzal, ha valaki hobbiként fog bele valamibe (speciel én kezdettől fogva úgy gondoltam, hogy az üveg a hivatásom lesz), de ha úgy dönt, hogy eladja a portékáját, és boltot nyit, az már nem hobbi.
Szerintem félreérted, mi most nem a Meska szabadságharcosait alakítjuk, én legalábbis úgy gondolom, hogy ez csak a probléma egyik fele. Viszont attól, hogy itt szóhoz juthatnak olyan készítők is, akiket a szabályok szerint nem kellene beengedni, természetes, hogy sokan a Meskát támadják, hiszen nem tesznek eleget a saját maguk által vállalt kötelezettségeknek és pont ők azok, akik semmibe veszik saját szabályaikat.

Egyáltalán nem sértésnek szánjuk a hobbista szót, szerintem ez egyértelműek körülírja a kategóriát: a maguk örömére alkotnak. Hogy aztán elajándékozzák, vagy mondjuk ismerősöknek, barátoknak eladják amit készítettek, az az ő dolguk. Mindössze annyit szeretnénk, hogy ha már boltot nyitnak, akkor ne hobbistaként gondolkodjanak és cselekedjenek. Hogy ez miért sértő, azt nem tudom, de érdekel, esetleg elmagyarázhatnád, hogy te miért érzed annak.

Zazálea 2010.09.30. 17:55:52

Ugyan már, a zsűriztetés lassan csak pénzkérdés, semmi más, mindent lezsűriznek, hiába tiltakoznak néhányan, ez az igazság, én is láttam, én is elszörnyedtem.

A Meskánál pedig kevés a kezdeti/belépési ellenőrzés, talán folyamatosan vagy szúrópróbaszerűen kellene végezni továbbra is...

Rizsart 2010.09.30. 18:16:46

sziasztok! NEm nagyon szoktam belefolyni az ilyen dolgokba de most megteszem!
VEgyes érzelmeim vannak. Egyrészt teljesen igazat adok a cikk írójának. Főleg az a kedvenc mikor ugyan azt csinálja meg és adja féláron...
Másrészt hogy vki megvesz egy gyöngyöt és felragasztja vmire, és ezt árulja, HÁT sztem ez az ő dolga, mert ha vki megveszi akkor meg is érdemli... És ugyan ezt lehetne mondani hogy vannak többen is akik összecsapják a munkájukat mégis veszik a termékeiket... Szerencsére mások vagyuk. Mindenki más szemmel nézi a dolgokat, más tetszik neki,
Wampról annyit: Én eddig egyszer jelentkeztem, természetesen elutasítottak a sablon szöveggel, de most éppen megint várom a visszajelzést. Még annyit fűznék hozzá ehez hogy sztem kár volt elárulni hogy diák vagyok, mert igy akkor 40 %os kedvezményt kapnék a standra, és ha jobban belegondolok mennyivel jobb nekik ha ugyan azt a helyet olyannak adják aki kifizeti a max-ot...
S látván Körticsek a te munkáidat, tuti hogy nálad is vmi más ok van..
Én mondjuk többet nem próbálkozok sztem ha most is elutasítanak.

pantlikaskiralylany 2010.09.30. 20:13:31

Körticsek: ahogy kezdtem, teljesen egyetértek a cikkel. Tényleg nagyon jól leírtad, amit mindenki lát, akinek szeme van :-)
Bevallom gondolkodtam én is, hogy kipróbálom magam a Meskán, de elment tőle a kedvem, amikor hallottam mi megy ott, illetve kicsit körbenéztem, hogy miket árulnak.
Abban igazatok van, hogy esetleg már nem arról szól az egész, amire anno kitalálták, ez ellen szerintem tudnátok tenni, ha többen fellépnétek, és kérnétek, hogy szűrjék ki. Gondolom őket is elérte, hogy túlnőttek magukon, és nem igazán tudják kezelni a helyzetet. (Reméljük, hogy a háttérben dolgoznak a megoldáson, vagy igyekeznek felnőni a feladathoz.)
Én úgy gondolom, hogy annak, aki ár alapján választ, vagy tetszik/megelégszik a silány(abb) minőséggel, ő nem tartozik pl. az én vásárlói körömbe. Ergo nem is foglalkozom vele.
Persze itt lehet vitatkozni, hiszen aki nem foglalkozik vele, az nem tudja mennyi munka van benne - aki kézműves terméket keres, azért lassan-lassan szembesül azzal, amit itt már írtatok, hogy ami nagyon olcsó, az gyanús.
Tényleg nem vitatkozni szeretnék, vagy védeni a silányt és/vagy olcsót, és a cikkel egyetértek, sokan nem gondolják végig, hogy neki mennyibe került, ez ellen viszont nem lehet tenni, amíg ő a saját bőrén nem tapasztalja (Azért az nem várható el egyetlen ilyen helytől sem, hogy kereskedelmi, közgazdasági ismereteket adjanak az értékesítőknek - vagy egyszerűen józan paraszti eszet :D)

A hobbista szó, a hozzászólásokban volt sértő, hogy aki nem ebből akar megélni, és azért éreztem inkább sértőnek, mert a legtöbben hobbiból kezdték azt, amit csinálnak.

Mici abban igazad van, hogy nem rakod fel a fiad festéményét, hogy majd fejlődik, én sem azt mondtam, hogy azért árulja valaki, hogy majd fejlődik, arra céloztam, hogy - nyilván azért te is sokat fejlődtél azóta, hogy elkezdted ezt csinálni, vagy akár azóta, hogy elkezdted ezt árulni.
Egyébként a fiad rajza is lehet műalkotás, csak megfelelő marketing kérdése az egész :-)

Értem egyébként amiről ti beszéltek, csak próbálom más oldalról megvilágítani a dolgokat :-)

Körticsek · http://muranomanufaktura.blog.hu 2010.09.30. 20:53:47

@kaccat: Szerintem látjuk a másik oldalát, valahogy innen odafelé könnyebb megérteni, mint fordítva. Ha szabad így fogalmaznom...
Egyébként én eddig kétszer jeleztem a Meskának, hogy nem így kellene, legutóbb két napja, de egyszer sem kaptam érdemi választ. Tegnap azt válaszolták, hogy lesz valami menüpont, ahol meg lehet vitatni az ilyen témákat, meg együtt lehet gondolkodni a problémán.
Szerintem nem gondolkodni kellene rajta, hanem tenni valamit ellene. Én továbbra sem fogok senkit sem feljelentgetni.
Egyébként, ha kiszűrnék azokat, akik tényleg csak összeszerelők, már jóval előrébb lennénk. Aki rendesen megdolgozik a termékeiért, az előbb-utóbb felismeri, hogy nem éri meg kis árréssel dolgozni. Azokat meg, akik továbbra is ragaszkodnak az alulárazáshoz, rá lehet terelni a témára.

Mici, a szarvas · http://szarvasmici.blogspot.com/ 2010.09.30. 21:54:56

@kaccat: Persze, hogy fejlődtem, mi az hogy, főleg abban, hogy kialakult mi az én területem. De azért nekem már volt a hátam mögött majd húsz év gyakorlat. De tényleg bántóan sokan vannak, akiknek nulla gyakorlatuk, vagy tapasztalatuk van. Egyszerűen csak megtetszett nekik, hogy ennek-annak jól megy ez, hát ők is kipróbálják magukat. Végtére is egész életükben babráltak valamit a két kezükkel. És akkor jönnek az olyan "alkotások" amit lényegében bárki meg tud csinálni. Konkrétan így írja a meska is, hogy az ilyen termék nem felel meg a kritériumoknak, hiszen bárki(!) meg tudja csinálni.
És aztán jön itt a besorolás, hogy milyen alkotóművész az illető bolttulajdonos. Hát épp az előbb dobtam egy hátast, mert az hagyján, hogy kézműves az is, aki összerak, és én is, aki órákat, napokat töltök el egy manómmal, de hogy iparművésznek nevezi magát valaki, aki saját bevallása szerint is hobbiból készít bárki által elérhető szabásminta alapján textilbabákat, megkérdőjelezhető minőségben, azon simán fennakadt a szemöldököm. Mondjuk ő nem szívbajos a beárazást illetően.
Abban viszont én nem hiszek, hogy elég a marketing ahhoz, hogy valamit műalkotásnak lássunk. Persze látom én, hogy van ahol működik, de hosszú távon úgyis kibújik a szög a zsákból.

takoyaki 2010.09.30. 23:46:35

Engedjétek meg, hogy megosszak egy offline tapasztalatot. Karácsony-Vörösmarty tér. Párom selymei 6500 "konkurencia" selymei 4200 (ugyanaz a méret - egymástól 7-8 méterre rálátunk egymás standjára) Párom rosszul van, hogy most mi lesz. Ennyi pénzért akkor se adta , amikor elkezdte 10 éve.
A tapasztalat az volt, hogy azok az emberek akik a terméket nézték először, és utána az árcédulát, azok kivétel nélkül megvették a páromét. Akik rögtön a cédulát keresték, azok mentek az olcsóhoz. (persze ráfaragott a készítő, mert az ünnepet megelőző hétre már szinte elfogyott a készlete. Az eladott darabszáma - ahogy megfigyeltem kb. ugyanaz volt mint a miénk csak éppen a bevétele volt lényegesen kevesebb. )
Ha Te ill. Ti beleteszitek a szíveteket, lelketeket, akkor megvan rá a vásárló. Egyedül a félelem az, ami elrontja a napotokat. Én magam nem vagyok alkotó - én árusítom a párom alkotásait. A megfigyelésem az, hogy azok a darabok, amelyeket lelkesedéssel, jókedvből csinál a párom- hip-hop gazdára talál.

A Meska pedig egyből elkezd majd megújulni, ha az igényesek összeszedik a bátorságukat és szépen létrehozzák a saját webgalériájukat - Gugli és vásárlóbarát módon. Persze a kényelem az nagy úr,(hiszen a Meska kész van). Kérdés csak az, hogy a belső tüzetek és elhivatottságotok erősebb-e.

Makay György
Lélekfényesítő és Agyból Buddha barát

EmberTervez 2010.10.01. 00:35:56

@Körticsek: Igen, én is utána néztem a lektorátusi zsűriztetésnek, és kacérkodok a gondolattal, de azok után amiket írtok elbizonytalanodtam, hogy így mi értelme. Én úgy gondoltam, hogy majd kb 1-2 év múlva, mire igazán beérnek a munkáim, kialakul valami egyedi stílus, akkor elviszem őket. De ezek szerint már ez is csak a pénzről szól?

Meskás előzsűrízéssel én sem szembesültem, pedig kb egy hónapja raktam fel a termékeimet. Egy probléma volt, ami a figyelmetlenségemből fakadt, hogy több termék volt a képen.. .
Nem gondolnám, hogy ennyire hibátlanok az első munkáim...

A Meska nekem azért tetszett meg, mert jelenleg kisfiammal vagyok itthon gyed-en, és nem nagyon tudnék vásározni, úgy gondoltam ez a hely nagy segítség lehet az elindulásban, pontosan azért mert kész van. De nem tudom, elég vegyesek az érzelmeim így, hogy már benne vagyok. Az elképzelés tényleg nagyon jó, de valahogy határokat kellene szabni. Bár ezt nem lehet megtenni anélkül, hogy valakinek az érdekeit, érzéseit ne sértsük...
György pozitív tapasztalata egyébként lelkesítő, jó érzés, hogy van, sőt vannak, akik megbecsülik a minőségi munkát. Érdekes, hogy Meskán egy nagyon kedves gyűrűmet vitték el - eddig csak azt az egyet - és a vásárló azt mondta, érzi rajta a lelkesedést, és az életörömöt... (Bár a többit is ugyanilyen lelkesedéssel készítettem... :))

kinema üvegékszerek 2010.10.01. 10:34:12

@Mici, a szarvas: ez annyira kiábrándító, én is arra gondoltam, hogy ha majd felnőttem a feladathoz, akkor zsűriztetek, de ezt így olvasni Mici...nagyon gáz:-(( És egyben leszomorít, ha nincs igazi megmérettetés, nincs presztízse a dolognak, akkor mi értelme van???? Plussz be kell valljam, hogy lassan 2-3 hónapja a saját boltommal a meskán nem volt időm foglalkozni, és pont most volt a váltás is...így nem mélyedtem bele az új lehetőségekbe....de most jól értem, akkor megint mindenki magát jelöli be iparművésznek????? Ez nem egy adható kategória???? Egy felsőfok????

Körticsek · http://muranomanufaktura.blog.hu 2010.10.02. 14:06:44

@cseresznyéslány: Olvastam, sikerült sajátként tálalni a sztorit. Szerintem annyian tiltakoztak, hogy már nem lehetett tovább elkerülni a problémát. Csak ezzel nem oldották meg, mert így mindenki jól hozzászól, aztán megy minden ugyanúgy tovább. :-(
Mindenesetre én most írok oda egy kommentet...

t.bernadette · http://bernadette31.blogspot.com/ 2010.11.17. 11:53:46

Anno az én Mekás törekvésem ugyan az APEH balfékségén bukott el, de nem bánom. Talán az a baj, hogy egyazon "fórumon" vannak jelen profik és ahogy ti hívjátok hobbisták. Persze ez is megint egy fura fogalom, mert a profizmus leginkább a minőségben mutatkozik meg, és nem abban, hogy hobbiból tanultam meg x dolgot avagy sem. De az általatok felvetett problémák miatt sem foglalkoztam vele vérre menően, hogy boltot nyissak ott. Az volt a fő szempont, hogy nem árulok vackot. Ha hobbista vagyok, ha nem. Ergo, az általam készített holmikban sok munka van. Így viszont nem fogok olyanokkal versengeni, akik tucattyával ontják magukból a -3 ft-os dolgokat, amikre kár volt az anyagot is elpazarolni.
Sajnos ma Magyarországon a kézműves dolgoknak nincs értéke. (Anno írtam is egy posztot a kézműves ajándékokról. ). Mert fogalmuk sincs az embereknek arról, mibe kerülnek az alapanyagok (ez szinte kivétel nélkül, ha minőségi dolgokat használsz igen borsos, bármilyen kreatív témakörben), és a befektetett idővel még egy gyorséttermi órabér sem hozható ki.
Anno varrtam egy táskát. Embertelen mennyiségű utánaolvasás, gyűjtés előzte meg. Kézzel készült rá az applikáció, vagy 3 napig varrtam. Igazán jól sikerült. Az utcán is megállítanak, hogy megnézzék. Nagyon tetszett a régi fodrászomnak is. Azt mondja, csináljak többet, ő meg az üzletben eladja, mondjuk figyelj: 3000,- ft-ért. Felakadtak a szemeim egy pillanatra. Eszembe jutott, hogy mennyit fizetek neki cca 2 órai munkáért, ő meg ennyire becsüli az én 3 napi megfeszített munkámat? Bocs, nem azért dolgozom, hogy elfáradjak :-).
Ugyanakkor ott van a pakliban, hogy amennyiért szivem szerint adnám, annyiért már egy olcsóbb bőr táskát is adnak. Igaz, az tucat, de bőr. És ma az emberek így gondolkodnak.
Így inkább maradtam annál a verziónál, hogy a számomra fontos emberek kapják a munkáimat egy pusziért. Persze a kisördög mindig ott munkál, hogy hogyan is lehetne ebből megélni? :-). Kicsit skizó vagyok a témában, de legalább sosem vagyok egyedül :-)

t.bernadette · http://bernadette31.blogspot.com/ 2010.11.17. 11:57:09

Bocsánat, a tucattyával-ról lemaradt az "-jel, elvben tudok helyesen írni :-)

LittleDreams 2013.05.25. 16:46:48

Örülök az írásnak, és remélem hatása lesz a vevők körében is! :)
Maximálisan egyetértek a bejegyzéssel, és a kommentekkel is!
Sajnos bevallom őszintén, hogy én beleestem ennek az egésznek a csapdájába. Szerettem volna minőségi ékszereket készíteni, de a naponta megjelenő ékszeres oldalak, ahol 300 Ft-ért lehet kapni egy-egy fülbevalót, teljesen tönkretették a dolgot. A minőségből nem szerettem volna lejjebb adni, viszont már annyiért sem érte meg ékszert készíteni, amennyiért adtam őket, nemhogy kevesebbért. Egyszer már nekifutottam annak, hogy bonyolultabb ékszereket készítsek, sok munkával, és jó alapanyagokkal, gondoltam, talán így is lesz egy réteg, aki boldogan meg fogja vásárolni. Sajnos nem így történt... :( Aztán próbáltam lejjebb vinni az árakat, de hiba volt... Mindennek pedig az lett a vége, hogy elment a kedvem az egésztől, és jó időre abbahagytam a munkám/hobbim, amit annyira szerettem. :( Nagyon elszomorított a dolog. :(
Most szeretnék újra alkotni, és ha csak a magam kedvéért alkotok, már az sem zavar, túltettem magam a dolgon. Örülök neki, ha néha-néha sikerül eladnom egy-egy ékszert, de nem fogom fillérekért piacra dobni, mert ahogy írtátok, azzal nem csak magamat károsítom meg, de alkotótársaimat is. Kitartás mindenkinek! ;)

Béla Domak 2014.02.28. 15:39:03

Nemcsak az profi iparművészeknek kihívás a csináld magad mozgalom. A szeszipar még nagyobb bajban van. Az áfával jövedéki adóval terhelt minőségű gyümölcspálinkának kell versenyezni, az otthon főzött pálinkával, mely szigorún csak magán felhasználásra készülhet. El is készül és szinte ingyen nagy mennyiségben megjelenik a piacon. Nincs olyan pálinkafőző aki minőségi terméket gyárt és versenyképes az áfa és jövedéki adó nélküli zugforgalmazott pálinkával. Döglődik is a szeszipar.
süti beállítások módosítása