HTML

Murano Manufaktúra

A nevem Smidt Éva és gyermekkorom óta elvarázsol a forró üveg. 2005-ben alkalmam adódott belekezdeni a lámpagyöngykészítésbe, és azóta nem tudok szabadulni ettől a méltatlanul mellőzött, csodálatos anyagtól. Lehet hidegen megmunkált, kemencében olvasztott síküveg, pálcából lángban olvasztott apró gyöngy, vagy ólmozott, fóliázott színes üveg, rajongásom évek óta tart és egyre növekszik. De nem csupán az üveg érdekel, hanem minden olyan anyag, amellyel kombinálni lehet: nemes- és színesfémek, bőr... így nem csupán üvegeim elkészítési módjáról szól ez a blog, hanem a belőlük készült ékszerekről is.

Domborítok

2009.10.26. 03:44 Körticsek

Régi vágyam teljesült, amikor végre megérkezett a domborító és a profi kalapácskészletem. Nem a rézhuzal volt az egyetlen, amit előre megvettem, ugyanis régóta szerettem volna belevágni a tűzzománcozásba is, de a kezdeti kudarcok elvették a kedvemet, majd más projektek miatt egy időre félre is tettem a zománcot. Most, hogy már domborítani is tudom a kivágott lemezt, ideje volt újra elővenni a porokat, ráadásul végre nem a mini satu teljesen egyenetlen felületén kell a szintén nem túl kifinomult kalapáccsal csapkodni a kivágott lemezdarabkákat és az ékszerdrótot.

Nagyon kellene egy kiütő készlet is, és lázasan keresem is, de amit eddig találtam, az vagy bőrhöz való, vagy túl kicsi, úgyhogy egyelőre kézzel vágom ki az összes alapot, amire szükségem van. Ezzel persze nem ér véget az előkészítés, mert a lemezt teljesen meg kell szabadítani az oxidrétegtől és a zsírtól is, úgyhogy minden kivágott darab szélét körbereszelem, majd a felületét megcsiszolom, majd domborítom, azután újra megreszelem, és mehet a zsírtalanítóba. Nemcsak zománcozni fogom a domborított lemezt, és már készült is két pár fülbevaló, amelyekhez lángban antikoltam a vörösrezet, majd rózsakvarcot és türkizkék magnezitet használtam díszítésként.

Türelmetlen alak vagyok, úgyhogy általában alig várom, hogy végre a zománcozáshoz érjek, de az előkészítésnek is megvan a maga hangulata. Azt leszámítva, hogy folyton elvágom, összeszurkálom, lereszelem, szétkalapálom az ujjaimat… A monoton lépések között van idő tervezgetni és végiggondolni, hogy mihez kezdek majd az előkészített lemezzel, így merengő tudatállapotban hamar átesek a kötelező gyakorlaton.

 
 
Amikor eldöntöttem, hogy újra megpróbálom a tűzzománcozást, kicsit aggódtam, hogy ugyanazokat az elhajlott, repedezett szélű, lepattogzott selejtet gyártom majd, mint első alkalommal. Az első elkészült darabok láttán viszont szó szerint ujjongtam, mert nyoma sem volt a korábbi bénázásnak. A domborított lemez zománcozása nem saját ötletem, de azt én kísérleteztem ki, hogyan erősíthetném látványosan és egyszerűen a huzalhoz a kész kis tányérkákat.
 
 
 
Nekem tetszik a végeredmény, mert letisztult és légies az összkép, ugyanakkor nem a hagyományos, fülbevaló felépítést követi. A függő egyetlen darab ezüstözött réz ékszerdrótból van, a vékonyabb drótot erősítés és díszítés miatt tekerem rá, és az akasztó részét kissé lapítom, hogy merevebb legyen. A kék-zöld az első, megmutatásra alkalmas darab, már készül a következő adag, több színnel és felépítéssel.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://muranomanufaktura.blog.hu/api/trackback/id/tr471475219

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.